Beszédes István
A szereposztás megmarad

halálosan komoly szomorújáték

Kékszarvú herceg életnyi hosszú és meghiúsult öngyilkossági kísérletéről

egyetlen kurta jelenetben

 

HALÁL - narrál

VALAMELY (vagy több) KÉKHARISNYA - lelkesedik

DON JUAN - úgy hull alá, mint (túl)érett gyümölcs

UROBOROSZ (A KÉKSZARVÚ HERCEG) - kesereg

SEHOLKIRÁLYLÁNY - bolyong

HULLÓ - hull szintén

HULLA - nő hull szintén

NULLA - fejetlenül viselkedik

VARJÚ 0. - két hódító szemmel + egy szeméremtesttel

VARJÚ I. - két szemmel

VARJÚ II. - egy szemmel

REKLÁM HELYE - sokadik varjú (szemtelen)

HANGZÓSZÓRÓ - mint a neve mondja

 

Sötét, meg ami vele jár.

 

HANGZÓSZÓRÓ:

Farkföldön jó a levegő,

erdőben van a temető,

és oda a holtak élve mennek,

de járjunk kicsit utána ennek.

 

Fény és a Halál, erdő, kötélrengeteg, függő szereplők.

 

HALÁL:

Mesét akarsz: ez rengeteg,

ahány fa, annyi főszerep,

kötélen ing a fősereg,

erdő mégis, hol út halad

halottak napi lomb alatt,

vihart tart fogva, az kavar,

ropogó, vérvörös avart.

 

SEHOLKIRÁLYLÁNY a színen át. De nem ő mondja, az előző, ő szót se szól.

 

HALÁL:

És pengeti e húrokat,

s az erdő áll, az út szalad.

 

HULLÓ:

 

(Leereszkedik, nyakán a kötél, mint valamiféle köldökzsinór.

Az ágon varjú I. száll, csőrében kocsányon a szempár.)

 

Megcsaltam, aki szeretett,

megcsaltam, amint lehetett,

azt is akivel legelőször

csaltam meg, aki szeretett;

megcsaltam, amint lehetett.

 

HULLA:

 

(Leereszkedik, nyakán a kötél, mint valamiféle köldökzsinór

Félszemű, ezért az ágra szálló VARJÚ II. csőrében a fél szem.)

 

Felszarvazott, aki szeretett,

megtette, amint lehetett,

azzal is, akivel legelőször

szarvazott fel, s a másik nőtől

sem búcsúzott el elmenet.

 

NULLA.

 

(Leereszkedik, nyakán a kötél, mint valamiféle köldökzsinór

Feje sincs, VARJÚ III. a koponyát a csőrében tartja)

 

Nem csalt meg, nem is szeretett,

nem csalt meg, pedig lehetett,

volna, s akivel legelőször

csalt volna meg, azt se csalta meg,

ilyet ő dehogy tehetett!

 

HULLÓT, HULLÁT, NULLÁT felvonják a kötelek. Akár a későbbiekben.

 

HALÁL:

Az erdő áll, az út halad,

és önnön farkába harap

egy vad vihar: melléfogott,

ki-ki a helyén, ez jutott,

zsarol a bank, egy pakliban,

a szereposztás így marad.

 

VALAMELY KÉKHARISNYA:

Mesélj, mesélj, én hallgatok!

 

HALÁL:

 

(Urobórosz közben megjelenik. Téblábol. Hogy mit keres, hamarost kiderül.)

 

Aki bekaphat saját farkat,

tán irígylésre ad alkalmat;

ám hogy a faroknak mi a jó hossz,

megmondhatója Urobórosz,

meg aki ilyet alkotott.

 

VALAMELY KÉKHARISNYA:

Mesélj, mesélj, én hallgatok!

 

HALÁL:

Azért a sok "lenni, nem lenni",

mire betenné, ki kell venni.

 

UROBOROSZ:

Ezért, hogy lábam itt matat,

és kérdezem: Van ág szabad?

 

HALÁL:

De ahogy felnéz, hát fölötte,

aki míg élt, már felkötötte

magát a fára jóelőre,

s virul ott fönn még jó erőbe',

hisz úgy tudja, hogy ott a jobb.

 

HULLÓ:

 

(Vele egyidőben megjelenik a két szemét tartó VARJÚ I. is)

 

Nem fenn függni való a jog?

 

HULLA:

 

(Vele egyidőben megjelenik a fél szemét tartó VARJÚ II. is )

 

Alant megállni rossz dolog.

 

NULLA:

 

(Ágra száll VARJÚ III. a koponyával)

 

A kasza a föld fölött suhog.

 

SEHOLKIRÁLYLÁNY a színen át.

 

VALAMELY KÉKHARISNYA:

Mesélj, mesélj, én hallgatok!

 

UROBOROSZ:

Csak függnek fenn, lehúzok egyet,

aki az ágon holtat tettet.

 

DON JUAN:

 

(VARJÚ 0. ül az ágra, csőrében tartva DJ. hiányzó szemeit és szeméremtestét)

 

Engedd a lábam el, ugyan!

Hát nem látod, hogy Don Juan

vagyok személyesen,

ki hős az ágyban, ágy alatt.

 

UROBOROSZ:

Úgy tűnik, téged láttalak?

 

HALÁL:

El kellett volna múlnia,

ha nem hull elé e múmia:

de nem múlt el, mert az lezuhant.

 

UROBOROSZ:

Sovány, szikár és joviális,

ovális arc, egy régi Páris,

s fel kellett néki dúlnia

rendezett öngyilkos kedvem,

s elodázni kitervelt tettem.

 

HALÁL:

S mindezen túl nagyon hatott,

ahogy kinéz a teszhalott,

s ezért aztán a gyönge jellem

majd' elfeledte, az élet ellen

mi érv volt, ami szólhatott.

 

UROBOROSZ:

Tulajdonképpen szép vagyok.

Nem fordult ki a szemgolyóm,

és jártatom e szem golyón,

ha nap szívja, ha nagy fagyok,

csak tudnám, miért nem szeretnek

engem az asszonyok, csajok?

 

VALAMELY KÉKHARISNYA:

Mesélj, mesélj, én hallgatok!

 

UROBOROSZ:

Tulajdonképpen fitt vagyok.

Izom ez és nem kötözőgéz,

ami e testet összefogja,

itt én vagyok az élet szobra,

ki mondja, hogy nem úgy hatok.

 

VALAMELY KÉKHARISNYA:

Mesélj, mesélj, én hallgatok!

 

UROBOROSZ:

 

(A színen végigvonszolt testrészére mutatva)

 

Bizony izom és nagy tagok,

melyek e testet kiteszik,

sajna, ezt sokan nem veszik,

ahogyan illik, komolyan,

ezért, hogy kiüt egy roham

egy-egy beképzelt kiskakastól,

kinek a farka marka-nagy.

 

DON JUAN:

Beszélsz, beszélsz, s bár szád szakad,

a szereposztás így marad;

enyém a fenti alkalom,

te meg csak ülj, örülj, hogy van min,

pihenj büszkén a farkadon!

 

VALAMELY KÉKHARISNYA:

Mesélj, mi történt, hallgatom!

 

UROBOROSZ:

.imádkoztam, ne nyissa ki,

ha megáll a lány a végső zárnál,

s előre láttam, reszket nyaki

ütőere, és katt: a závár!

És többé már ott sem lakik,

nem sétál, nem hál férfival,

átjár időnként a falon

e seholkirálylány, és elinal

mindegyik légyott-alkalom.

 

SEHOLKIRÁLYLÁNY a színen át.

 

UROBOROSZ:

De odalépett egy percre persze,

s a zár, hogy kattant, amint jelzett,

kipattant gyorsan, s mindent elvett .

 

REKLÁM HELYE:

Ilyen az Elzet!

 

UROBOROSZ:

És kezdődött a magány,

és járóhalott visszajött jópár,

hideg a vár, s a sótartónál

tapogatózva áll a csótány,

s a várúr tudja, ez küszöb,

a hosszú nappal éjjele,

hamisan kárnak esküdött.

 

SEHOLKIRÁLYLÁNY a színen át.

 

DON JUAN:

De ez itt, uram,

úgy érzem, közhely,

s ha tehetem, én

most hellyel-közzel,

figyeljen, jó tippet adok:

nem legyen málé,

csak törje magát,

s egy jobb finálé

serdül belőle.

 

UROBOROSZ:

Akkor figyeljen:

ahogy belépek,

megüt az áram,

a hetedik teremben

no, mit találtam?

Nevetés járta át, kacaj,

és a napszak-asszonyok

vetetlen ágyán Ön hevert:

kicsi pöcs, löttyeteg monyok.

 

DON JUAN:

Kicsi, de dolgos és konok.

 

VALAMELY KÉKHARISNYA:

Mesélj, mesélj, én hallgatok!

 

DON JUAN:

 

(Felemelt ujjal, mert helyesbít Varjújára kacsintva)

 

Kicsi volt, dolgos és konok.

 

REKLÁM HELYE:

A ruhán nem hagyott nyomott.

 

HULLÓUROBOROSZ:

 

(Az ágon VARJÚ I. száll, csőrében kocsányon a szempár.)

 

Micsoda rémes hangzavar,

azt hinnéd közben, dong vihar,

és penget húros hangszeren,

amelyen függök, s nincs szemem,

ezek meg itt arról papolnak,

hogy mézescsuport mivel csapolnak,

hogy mi a jobb, a kis- vagy nagykanál,

a papi póz, vagy ismét az anál...

 

HULLA:

 

(Félszemű, ezért az ágra szálló VARJÚ II. csőrében fél szem.)

 

Megmondom én, ha azon áll!

Vagy ha megértik azonáltal,

nem is tudom, mutassak inkább

egy régi-régi szabásmintát?

Ezért, ha lógok itt fenn én hát:

nem fűzött tűmbe senki cérnát.

Csak álltak előttem meredetten,

mikor a nadrágból bevettem.

 

REKLMÁM HELYE:

Más Internet-provájder nincs felettem,

másikról nem is álmodom:

legyen Öné a farka.com!

 

NULLA:

 

(Feje sincs, VARJÚ III. a koponyát a csőrében tartja)

 

Ne táplálj hiú vágyakat:

ha farkakis, ha farkanagy,

a szereposztás megmarad.

 

HULLA:

Megvetem, kicsim, ágyadat...

 

UROBOROSZ:

Követelem az ágamat!

 

HALÁL:

Jajj, annyi van, mit ki kéne irtni,

s most este jön, és írni, írni

kell ilyenkor lajstromot,

hogy hova raktam a sok lomot,

hogy többé már ne szaporodjon,

de száradjon és szagosodjon.

 

UROBOROSZ:

Párbajra hívlak, kis lovag!

 

DON JUAN kérdő tekintete

 

UROBOROSZ:

Ha legyőzlek, a hely enyém,

s én függhetek az ág hegyén.

 

HULLA:

Felejtsd el déli álmodat.

Látod, elalszik anyuka.

 

HALÁL:

Aluka jön most, aluka.

 

FINÁLÉ:

 

(Amiben mindenki, akinek csak testi hibája van, énekelhet)

 

És mért nem az jön, hogy hosszú farkkal

agyonüthető éj és nappal,

a megalkuvásból már elég,

ha ép szemem lesz, tüstént lehúnyom.

Minek az ember, hogyha húgynyom,

és mást utána nem marad.

Kutyát csóvál a farka, vagy

kutya csóvál meg egy kutyát.

 

NULLA:

Vagy a farok a farkat.

 

HALÁL:

Aki kap levegőt, alhat.

 

HANGZÓSZÓRÓ:

Farkföldön jó a levegő,

erdőben van a temető,

és oda a holtak élve mennek,

most jártunk utána ennek.

 

REKLÁM HELYE:

Ki nem gyilkon ön, mert nem is élhet,

számára itt a Soltis-bérlet,

ez vissza nem térő alkalom!

 

KÉKHARISNYA

Mesélj, mesélj, én hallgatom.

Mesélj, mesélj, én hallgatom.

Mesélj, mesélj, én hallgatom...