Balogh István
Kharon fényesre gyalult ladikján

Nagyseggű szoprán ingaórák
lógnak az átellenes falon:
mérik, méricskélik, mutogatják
az én drága időmet. Tavasz odakozmált!
Sánta prímabalerina kilép egy versemből.
Bújj a szekrény alá, te, szonettet reggeliző!
Halott zeneszerzőkkel és zenészekkel
álmodsz, csak álmodsz, mint az a másik.
Fekete haja. Kék szeme. Kerekded arca.
Megfestenéd, de kihullik kezedből az ecset!
Még tizenhét perc a végéig, hacsak nem
hosszabbít a csökkent látású bíró.

Istenke elaludt, gondja sincs rám.
Negyseggű szoprán ingaóra hasából
koromízű hátsóját dülleszti felém
Éj Királynője. Jeges óda kaján vigyorgása!
Kötél nyakamra! Indítsd ladikod, Kharon!

Édenszínű, angyallelkű hegedű kicsi kezében.
Komoly nyugodt arc. Középen elválasztott haj.
Egyik oldalon kissé hosszabb. Eltakarja fülét.
Erőteljes. Energikus vonóvezetése. Kecsesen biztos
technikai virtuozitása. Szép meleg hangja. Bal kéz
ujjai szilárd kis kalapácsok. Erőteljesen csapnak
birkabél húrokra. Passzázstechnika tiszta és precíz.
Kantilénákat kifejezően és érzékien adja elő.
Játéka komoly ízlésről tanúskodik. Ritka pillanat!
Sorjáznak flageolettek, pizzicatók, arpeggiók.
Nehéz kettős fogások. Istenek birkóznak Vérmezőn!

Nagyseggű szoprán ingaórák recsegni kezdenek.
Kharon fényesre gyalult ladikja elhagyja a partot.
Indulok más hangversenyre anyaszült meztelen.
Szó nem születik számon. Here lóg. Rudacska kacska!

2026. április 29 – 30.