Ing. Ekszerovits Szög
A járőrözés szabályai I.
(Porto calmo)

Bakos Attila emlékének

„Egyedül a fa él.”
(Beckett)

ELSŐ FELVONÁS

Személyek
LOT
ZAT
GRIFO
KÓRUS

Szín: Folyó; a partján fák, melyektől nem látni az erdőt.

ELSŐ JELENET

KÓRUS Az esős Illés rossz,
mert áldást nem hosz.
Jakab napja vihart szül,
Magdolna sárban csücsül.
Csirke rókát tosz,
Az esős Illés rossz.

Anna asszony kebele
már hűvös, ne játssz vele.
Anna asszony nem játszik,
áldozatra pályászik.
Anna asszony hűs öle
Jakab napja, dödöle.

Fordul az Hold, fordulj ki,
magasra hágj odaki.
A fán mennél feljebb hágsz,
mindég gyengébb lesz az ász.
Fordul a szél ideki,
adj hát, Illés, adj neki!

LOT (Karjait szélesen kitárja a hűvös nyári zápornak, de közben morog) Kh-kh-kh... Rrrrrrrrrrrr! Bh-dh-kh... Kh-kel ebből kh-kenyér? Mondsza! Aratás, szem, liszt, élet... Aratás. Mint egy jó beavatás, hah! Avatár. Áldás! Borbúza.
A fűzfapoéták bezzeg vidáman kóricálnak a hűvös égi áldásnak is, miközben megfullad a nyála alatt a legédenibb álmom. Minden a végleges helyén, rajta a végleges por. Lisztpor, mintegy... lemosva. K-k-kh, ki is mondta ezt? Liszt? (Idétlenül röhög) Belekomponálta valamelyik nyárizáporos zongoraversenyébe, he-he-he!... Zat! Ki mondta ezt, felelj már, Zat!... ZAT!!
Zat?...
ZAT (Maga elé néz. Nem felel)
LOT Kh-kh-kh... khoala, lalam! (Beszippantja a levegőt) Bocsánat! Amőbaasszociációk... Rrrrrrrrr! Cickánypecsenye hangyaszósszal, ez folyton a menü a hátamon, áldassék a Próféta neve! Téged nem csiklandoznak, Zat? (Megrecsegteti a derekát, Zat felé pislant) Meg amikor váratlanul belém böknek a lesipuskások, hogy lecsapolják a levemet... a tisztítót... Engem elhervaszt ez a lapály itt, ellenére a ritka, de kiadós záporoknak, megzápul a tojás a tasakodban, mire innét a dombra felkapaszkodunk... Amőbaasszociációk következnek, tisztelt Publikum, az egész Világ szíííínháááz! ...az igazán lényeges dolgok itt a tapétán zajlanak. Ssssssshhhhhhh... Agyő, asszonyom, Amőba kisasszonyt kérem fel keringőre! Re-re-re-re-si-fa!... Mi a fa-a-a... sztakartam? ...ne hallgass rám, Zat, ne is figyelj ide! Figyelemelterelés folyik minden szinten, hogy a nyakát mosó Próféta rúgja meg!
...hallga: csendes szél szárogatja a rigó szőke szakállát isten kinyújtott ujjbegyén. Nem nekünk int az öreg, hah!, csak nyújtózkodik elnyugvás előtt. Beboríttatott, beborult itt minden... De majd kiderül! Ki ezen derül, bizony mondom, maga is lassanként elszenderül... (Felvihog) Zat! Zat, szólalj már meg!
ZAT (Nem szólal meg)
LOT Na, ki látja át, mi lehet itt az oko-zat... s mi a jövő foko-zat. (Szárazon rötyög) Oszolnak az apostolok, osz-lanak. (Csuklik) Rossz hely, rossz idő. Túl kései kakaskukorék a góré tetejéről. Nyávogó háztetők, a létra nyiszorog. Zörög a Próféta szekere az égen.
Mifene.
ZAT (Hallgat)
LOT (Hallgat)
ZAT (Hallgat)
LOT (Mintha röpke szunnyadásból) Perzsel ez a hónap is...
Számos lábujjadat belemártod az ég fekete vizébe, és azon tűnődsz a tükörképet bámulva, csíráznak-e már lassan a csillagmagok... Belemártod, és számolgatod, mennyi, amíg odaérsz, hogy az öntözőrendszert beindítsd... Számodgatod, és arra gondolsz, járőrszolgálat. Áhítattal gondolod: erdőkerülés. Áhítatot érzel, közben csak bámulod a tükörképet és nem moccansz... Megmondom én, Zat, mi az, amit te csinálsz. Munkakerülés. Slusszpasszpontslukk az örökkévalóság poshadt levegőjéből. Betéptél az éji ájertől.
ZAT (Tekintetét nem emelve elfintorodik)
LOT Na mi van, nem tán megint rőfös kötél húzza a nyelvedet? (Felvihog) Arra gondolsz, nosza, fejet hajtok, míg tort ülve figyelnek Nagy Néma Arcok! Úgy-úgy... a horrornaszád a kikötőben vesztegel, a matrózok a krimóban dajdajoznak a macáikkal, a rakományt nem őrzi senki, a csillagánizst nem öntözi senki, és járőrözni sem járőrözik itt senki, neked meg a bokádat lassan körbenövi a hínár, a moszat a térdkalácsodig felkapaszkodik... Mondjuk, nekem meg két lábam hajtott ki az égbe, és félő, hogy nemsoká gyökeret ver. Járőrszolgálat, hhh... Hogy sírnak fönn az angyalok!
Tudom, tudom... a nappalok már fogynak, a kakasok napnyugta után kukorékolnak, a tyúkok szörnyen szomorúak, neked meg mintha tarisznyarák szabná méretre a beleidet, eltereli a figyelmed a csiklandó körmökről és fogakról a talpadnál és a fejed búbján... Kibabrált velünk az idő, ó, kárhozat!
...
Hahó, te! Csülök! (Felröhhint) Káricál azért még itt a közeledben néhány tyukica. (Megnyomja a ká hangokat) Kicsőrözik mind a magot a tarisznyádból, sose félj... (Vihog) Na, húzd már ki a kabakodat a futóporból! ...beszélhet ennek az ember. Csillagok... c-c-c... méghogy csillagok. Csak erre a dombra mikor kapaszkodunk fel?
Zat?

KÓRUS Csobban az út, csobban fel,
de visszhang rá nem felel.
Úton mennél messzebb hágsz,
sok tükörre rátaná’sz.
Tükröm, tükröm nem felel,
csobban az út, csobban fel.

Holló táplál pusztában,
messzire nyújtom ágam.
Ágról ágra nem figyel,
szép hangomra nem felel.
Hollót ettem szálltába’,
holdudvaros vágtába’.

Napot loptam suttyomban,
ég parazsát elnyomtam.
Éj tengere felettem,
hűs ölét nem feledtem.
Nem siratom magamat,
ne adjad az agyadat!

LOT (Némi néma mélázást követően) Ma hajnalban az első cigim füstje egyenesen szállt bele az égbe... számít ez már valamit is?... Aztán ahol találkozott az esővel, azt mindet köddé változtatta. Mhm. A Próféta mosott nyakú szakállára! Ja, eljön még egyszer nemsoká. Azt mesélik.
Hé, Zat, te mit hallottál erről?... Zat!
Zat?
ZAT (Nem mond semmit)
LOT Az Evangélista mellbimbajára, induljunk már!
ZAT (Nem reagál)

Vágás/sötét/világos – de cseppet halványabb az előzőnél

(Az illusztráció Szögi Csaba Tótágas című fényképsorozatának darabja.)