Fehér Kriszta
A csilingelő

Találkoztam vele.
Hagyta, hogy kövessem.
Gyakorlatias, könnyed léptekkel
ballagott le az aluljáróba.
Valami régi-régi tudatállapotot
idézett kellemes csilingelésével.
(Tán ősi, bódító táncot,
tán néhány hosszúra nyúlt
lelki láncot,
tán szellemidéző, sámánsegítő,
emberszagú gyakorlatot.
Vagy mindezt egyben.)
Nem tudom, a karperece,
az öve, vagy a ridikülje dísze
csilingelt-e. Gyönyörű volt.
A metrókocsiban nem vették észre.
Az emberek ásítoztak,
miközben felharsant kopott hangon:
Tessék befejezni a beszállást!
Záródtak a befogadás ajtajai.