„Már a kocsiban gubbasztok, amikor megállapítom, elhomályosodó, elzátonyosodó, meg-megszakadó vízrajzom mindennek ellenére ismét szépen kiteljesedett, akár egy szép színes térképen, első gyerekkori, rongyos kis Monarchia-térképemen, amelyen napokig kínlódva végül is sikerült összekötnöm egy állandóan nyálazott tintaceruzával (jóllehet, akkor még csak apám járt a tengeren, nem édesanyámmal, nincs kizárva valami nővel, ahogy édesanyám mondta, valami cafkával) a Tiszát az Adriával...”
Tolnai Ottó

„Ülni itt, csak így. Balra ablak,
odakint járhatatlan terek”
Verebes Ernő

„Temetői sétái alkalmával talán ő volt az egyetlen ember, aki a huszadik század legvégén nem sietett sehová. Elnyújtott lassúsággal lépegetett. Minden keresztről és sírboltról leolvasta a neveket és a sírverseket.”
N. Czirok Ferenc

„Szappanbuborék a pillanat.
Hová gurul a világ ezen a lejtőn?”
Tűzkő Tamás – Koza Karolina

„amennyiben a határokat eltolni képes
végletek
felzabálják egymást
mard le magadról árnyékruhád”
Hudák Katalin

„A félhomályos, hosszúkás helyiség két oldalán 6-6 elénk színű festmény: sárga, kék, piros, rózsaszín, szürke, fehér stb. vezetet egy aranyszínű középső képig. Mindegyik témája azonos, és majdnem teljesen egyformák is: burjánzó növényzet közepén egy pávián néz a középen lévő festmény felé, amelyről egy szemből ábrázolt, díszesen dekorált majom bámul a belépőre. Szentélyre emlékeztetett a terem, Hanumán jutott eszembe, az indiaiak növényeket ismerő, gyógyító majomistene.”
Koza Karolina

„a lemetszett ágakat / mint régen valamely
elfeledett / isten vagy istennő kedvében járva, a környező dombok / között hol itt, hol ott kapott magasra a láng, akár Alexandria / világítótornyai, és később a hamu szabályos köre feketéllet /
a fájón zöld pázsiton, és a patakok vízzel teltek meg, / rohantak és siettek, bukdácsoltak, és versenyeztek az alázubogásban”
Horváth Ottó

„Nem tudom,
mért mentem be a könyvesboltba,
Móra (égy jól mindhalálig!) vagy hogy hívják,
nem Móra, Móricz, de mindegy, szóval
nem jut eszembe, (megnéztem: Kölcsey,
amnéziában, Isten áldd meg a magyaurt!,
lassan utolértelek volna) a Pancsikó és Finta
mellett láttalak meg, amíg lehet,
megveszlek, mondtam magamban,
titokban azt gondoltam, én is ott leszek,
romlott vérpuding, valahol.”
Bozsik Péter

„Nem akarja ez a szubjektum megúszni az áldozathozatalt, a vért, a bánatot, a reménytelenséget, csak a más bőrével vásárt csinálókat, a nagy hangon óbégatókat vagy véres portékáját mézes-mázas sajnálkozással kínálgatókat kívánja elkerülni. A nyájas férfiakat, akiknek mosolyából kacsasült zsírja csöpög. Gyanakodva figyeli a hibátlanul ragozót, az alanyban-állítmányban nem tévesztőt, és többre becsüli a dadogó erőfeszítését, aki pillanatról pillanatra megküzd dadogásának értelméért. Rémült gyönyörrel figyeli a borzalmasan kínálkozó rímpárt: énrajtam már semmi sem segít, / nem foghatom meg többé nőm seggit.”
Ladányi István

„Aztán egy éjjel megint felébredtem a süket, üres szobában, mélykábultan, fáradtan. Bekapcsoltam a tv-t, hogy legyen valami, és egy öregembert láttam. Egy kertben éppen virágot ültetett, a fején sárgás szalmakalap volt. Schubert szólt a képek alatt...”
Kalász István

„Ezen a délutánon visszatértem a Vuk kávéházba. A borjúleves hiányzott az étlapról, töltött csirkecombot rendeltem tormával és barnasört. Este a SANU nagytermében leshelyem az első sorban, szemben a zongorával. Csajkovszkij: November, Október... Nem szabadultam attól a valótlan érzéstől, hogy a halformájú homok-szellem a nyakszirtemre telepszik.”
Laura Barna

„Időről-időre persze kényszeredetten megkérdezték: »Jól halad a munka?« Kérdésükre ,,hát persze, a legjobban éjszaka, amikor alszom" hangzott a derékig földbe süllyedt kőműves félkegyelműnek ítélt válasza. Álmában – amikor a nehéz munkát végzőnek ereje már nagyon fogytán volt, – többször is hallani vélte: »Az emberi jóság katedrálisa egy pillanat alatt felépül!«”
Valkay Zoltán

„amióta megismertem hangod
elszomorít ha csönd van
és hallgatok mint zápor után
földben a magok”
Czirok Attila

„A bizalom és megbízhatóság a Másikhoz vezető út, az idegenség felszámolásának útja, az álarcosság pedig a tudatos identitáskeresés módja. Az álarcos öltözékének és cipőjének látványa maradandó nyomot hagy azt utazó Andreasban. Az »idegen« álarcos a peremlét távolából mondja ki az osztrák-magyar történelmi távlatot nyitó Esterházy nevet.”
Hózsa Éva

„ha átereszt a kényes tükrök fénye
bolyonghatsz túlnan láthatatlanul
– de mintha polcok közt egy lámpa égne
és átlátszóság volna csak alul”
Balla D. Károly

„voltam s leszek
porból por
égből ég
nézz meg jól
ott voltam ott leszek
ahol születik az idő
születik a por”
Halász Albert

„Mondta volna történetét Kotek szomszéd a dobkályha mellől, idegesen babrálta az üres dohányszelencéjét, de nem volt kinek. Egyedüli hallgatója Lakatos nagyapa lehetett volna, de ő sokkal kíméletlenebb emlékeket raktározott el lassított érverésébe. Foldozta a bádog- és alumíniumlavórokat, januárban pisztolyával fejbe lőtte az ólban nevelt hízót, majd bemenekült a konyhába, amíg a böllér kiengedte a disznó vérét. Túl sok volt az emlék.”
Mihályi Czobor

„legyen Mátyás király az utca, hetedik emeleti szub-ócska a szobácska, induljon be az irodalmi szkrínkliening, szépbetétdalva rémljen fel, hogy aznap, amikor megkapom halottak napjára a szkrínklieninget”
Vass Tibor

„Nyikorogjál öreg batár
Boruljál el látóhatár
Romlott egem mennydörög
Várnak engem ördögök”
Balogh István

„Bruxelles-ből Leiden felé utazva egy késő esti órán láttam egyszer az áttetsző könyvtárat. A vonatablakba egy több emeletes kivilágított könyvtár üvegpalotája úszott be. Minden részlet közel volt, láthatóak az olvasó lámpák s a föléjük hajoló fejek. S talán a sötét/világos kontraszt, a mozgásban levő látószög vagy a távolság volt az, ami jelenésszerűvé tette a látványt.”
Thomka Beáta

„A hetvenes évek közepén, egyszer egy átlátszó műanyaglapokból álló könyvre lettem figyelmes Bogdanka és Dejan Poznanović művészházaspár lakásában. Egyetlen példányban készült, már nem emlékszem alkotója nevére. Akkoriban meglehetősen sokat foglalkoztatott a tükör, a tükröződés misztériuma, és meglepődve tapasztaltam, hogy ez az átlátszó lapokból álló könyv látványa egy régi élményt, egy vágyálmot kelt bennem életre, még az ötvenes évekből: akkoriban ugyanis láthatatlanná szerettem volna válni.”
Ladik Katalin

„Aztán sokszor gondolok arra, hogy vajon ma esni fog-e? Óránként kinézek, de semmi bizonyosat nem tudok megállapítani. Manapság az ember alig tud valamit az esőről. Olykor a helyzet óránként változik, de mondhatnám azt is, hogy ebben a tekintetben évtizedek óta semmi sem történik másképp. A legfontosabb, hogy mindig a kezem ügyében legyen az ernyőm meg a kalapom!!”
Szegedi-Szabó Béla

„Volt egy kis szobánk, ott olvasgattam, mert szerettem elbújni a tömegtől. Így találtam rá egy öreg és kopott hittankönyvre. Ebben olvastam először Jézusról. Ugyanabban a fiókban volt egy napszemüveg is. Én ezt a katekizmust csak ezzel a napszemüveggel olvastam, mert így még titokzatosabb, misztikusabb lett az olvasmány.”
Bogdán József

„Nem nyögtek, sőt, hiszen az Atlaszok, más márvány kariatidák sem nyögnek. De azért hallani lehetett a két szú erőlködésének üvegesen csikorgó hangját. Igen, éppen úgy, mint két láthatatlan márvány kariatida, örökké úgy fogják tartani, gondolta helyet foglalva az asztalnál. Csak akkor szeppent meg kissé, amikor a kedves házigazda borospoharakat tett elébük, meg almát hozott egy tálban.”
Tolnai Ottó

„már-már úgy tűnhet, lebegsz,
míg a közeli buszállomás hangosbemondóját figyeled,
kigombolt kabátban, a kötelező négyzetmintás pulóver lélegzik,
szólsz fogad között, milyen, mondd,
hogy te megéltél egy új századot”
Bartha György

„azon a napon
miközben az égbolt, reggeltől egészen
késő estig igazán szépen, tisztán,
ősziesen fénylett, kertünkben egy kis
időre leszállt néhány, csak nagyon
ritkán látható madár”
Szűgyi Zoltán

„Most és itt dől el, mi lesz szenteste
az asztalon nálunk. Hangosan kérek,
de csak másodszorra értik meg, mit.”
Bakos András

„Elsőnek Lóti nimfa dőlt el és esett a láthatatlan Somnus karjaiba.

Micsoda békesség és nyugalom: magukat szórakoztató istenek.
A történelem még nem lett lidérccé”
Horváth Ottó

„A belső és külső határok, válaszvonalak spiritualizálását, magának a határőrvidék fogalomnak az etimológiáját követve és ebben éppen az őrzés, megőrzés mint újraértelmezés lehetőségeire helyezve a hangsúlyt, s mindezt egyéni életfeladatként vagy közösségi programként kezelve – magasabb rendű történelmi tapasztalat szerezhető. Ennek talaján értékelhető a multikulturális régiók és helyek kivételes szellemi öröksége. Megfelelő viszonyulással felismerhetjük e hagyaték kimeríthetetlenségét, ami nemcsak feltárására ösztönöz, hanem egy új kulturális önazonosság lehetőségét is hordozza az ezredfordulón.”
Thomka Beáta

„Ám a lány arca fájdalomról és lovasé dühről nem árulkodik,
inkább csodálkozó a kifejezésük, amiért arra ítélték őket az istenek,
hogy e péntek déli ismétlődő jelenet szereplői legyenek.”
Horváth Ottó

Közben főznek is, esznek is, isznak is, szeretkeznek is, divatlapokat forgatnak, figyelik a külvilág általuk belátható szeletét. Mintha a való világban élnének, de a magukból kitermelt, maguk köré emelt szimulákrum mindig árnyalatnyira valószerűtlen. Minden egyszerre nagyon reális, ugyanakkor egészében mégis valószínűtlen, inkább álomszerű, az elbeszélés képisége párhuzamosan burjánzik a szürrealizmus és a hyperrealizmus eszköztárából, a valós tapasztalatok egybemosva jelennek meg a látomásszerű élményekkel és irreális érzéki benyomásokkal.
Fekete J. József

„nincsen dalom
a magányomat dúdolom
üres a színpad”
Halász Albert

„Javaslom tehát, hogy gyártsunk használhatatlan útleveleket. Ezzel egyben amolyan védelmi kört is vonnánk az általunk eddig is nagyra becsült igaz patriótáink köré, akik eddig sem utaztak sehová, s a jövőben sem kívánják átlépni az országhatárt. E nemes gondolkodású hazafiak már eddig is gyakorta figyelmeztettek arra, hogy ezek a mihaszna EU-s szabványok, meg a politikai, gazdasági és erkölcsi szabályok, nos, ez az egész egy nagy... egy nagy lótüdő (zárójelben mindenki behelyettesítheti Szögi Csaba barátunk idevágó teljes szókészletét).”
Sinkovits Péter

„Magdus csak a Grand Hotel Vittoriánál hatódott meg kicsit, és áhítattal hallgatta a történetet, hogy egykor Goethe is ott időzött jó két hétig. Ismerős volt neki a költő, akkor keveredett kezébe egyik kötete, amikor tévedésből kézbesítette nekik a posta a soros regénye helyett.”
Nagy Farkas Dudás Erika

„Hiszem, hogy egyetért velem Mórusz Apó, az Újvilág új prófétája, aki egyszer botjával dühösen szétkergette egy messze északi nagyváros ostoba polgárait, kik fennhangon ünnepelték az istenséget, amiért az a tél derekán verőfényes jókedvében megengedte, hogy lenge vászonüngöcskében járjanak az utcákon. Pusztuljatok a szemem elől, nyomorultak – mennydörögte a próféta, vadul rázva ősz szakállát –, tán annak is ugyanennyire örvendenétek, ha az éjszaka közepén hirtelen megpillantanátok a napkorongot?!”
Szögi Csaba

„Ismered a lángot, mi a konyhából
Indulva elemésztette éji házunk?
Vacsoránk tündöklő örvényei
Közepette láttam meg az Angyalt”
Szegedi-Szabó Béla

„láttad-e Mona Lisát eredetiben
ó én csak Kassákot csodálhattam Óbudán
de közben kánonban zümmögtek dunai szúnyogok
vérszívó ronda szigonyok csörögtek háborgó kikötőben”
Balogh István

„Korándi úr, aki tudja, hogy ezt a könyvet nem lophattam el sem tőle, sem mástól, mert ez a könyv ellophatatlan, mert ez a könyv senkié, ez a könyv nem létezik, Fantáziából való, és most is olvassa, tovább írja valaki, valahol. Fantáziából való, ezért mint minden igazi történet, megtörtént dolgokon nyugszik, és Végtelen Történet, mert bármikor, bárki által tovább írható. Sok minden azon múlik, hogy kinek a kezébe kerül. Nagyon sokan járnak Fantáziába. Ennek az országnak sok, nagyon sok bejárata van. Több, mint a kék szakállú herceg várának. És bizony mondom: aki ide betéved, és itt is marad, az mind Barnabás. Bux Barnabás Boldizsár. Éppen ezért, Fantázia csakis könyvespolcokkal agyonzsúfolt helyiségekből állhat, és ezek a polcok csupa-csupa ilyen varázskönyvektől roskadoznak, melyekben minden történet vége más.”
Béres Dezső

„mert ha
nem táplálnál
gondosan bizony
bizony elpusztulnék én
és aztán estétől reggelig
üres kalitkádat nézhetnéd”
P. Nagy István

„...tapasztalnia kellett, hogy a jeladás késik, a szívverés metronómját átkattintani képes, hatalmas, teremtő ének egyelőre csak kivehetetlen távoli zümmögés, az egymásba dobbanó szövetségnek nincs gazdája, imának és nem-imának hiányzik mezsgyéje, csak a képszerű gondolat formálódik, szinte ellenőrizhetetlenül, ám a test pusztulásával az is megszűnik, s akkor már tőlünk valóban független a didergő űrben minden csillagkép-forgatag, s a részecske-mozgások vélt logikája szintén. Egy fának dőlve Tamás csak sugárköröket, sugárkúpokat és fénykötegeket látott/érzett lezárt szemhéja mögül – létalakok és létjelek derengése nélkül –, de valami furcsa mámort is, az ébredő vágyakozás vajákos szimbólumait, majd legelésző nyájakat világtalan tájban – s mindennek a legaljára érve ott állt a véletlen határa előtt.”
Sinkovits Péter
(80. Ünnepi Könyvhét)

A torok mélyén egy hosszú koitusz.
Egy hosszú beállítás, egy igazi filmnovella.
A szabadkai évek. Eltörött a drótos bögre.
Medikus a fővárosban. Éjszakai esztétizálás
Fenyvesi Ottó
(80. Ünnepi Könyvhét)

„Ím: szárnyas alak libben ki az ablakomon. Visszafordul, s a gyér holdfénynél is látni, hogy ajkai szavakat formálnak, de nem értem, nem hallom. A kép kissé vibrál, szikráznak a vezetékek a falban. Peregnek a képek, majd minden körbefordul lassan, és eltűnik önmagában.
De ez még nem lehet az igazi, mert érzem, hogy elmerülök, hogy újra elalszom.”
Szögi Csaba
(80. Ünnepi Könyvhét)

„Közben azonban elfelejtem, hogy Karesz is hívott, azzal, hogy nála lesz M. Kati, akivel, azóta a bizonyos, négyesben eltöltött, programfogalmazós este, ill. a »színpadosok« lefogása óta nem találkoztam. Így azzal megyek át, hogy túl soká nem maradhatok. És miközben áttol, el is mondom neki, mi a helyzet, amolyan »normális« szemmel nézve talán nem a helyzetemhez illő, kamaszosan dicsekvő hangulat uralkodik el rajtam. Elmondom, hogy a tegnap estét s a ma délelőttöt »smárolással« töltöttem, hogy magam is meglepődtem, de »egyből nyelves csókot adott...« Karesz valahogy egészen természetesnek találja a dolgot, azért is mondom el neki, mert tudom, hogy nem tartozik a »normálisak« közé. Annyit mond csak a lányok előtt (Katinak egy barátnője is ott van), mikor már távozni készülök, hogy »a Zolinak is randesza van«.”
Varga Zoltán
(80. Ünnepi Könyvhét)

„Mindig is tudni lehetett, ez a befejezetlenség, ez bizony az, ami a visszagörgő kövek és málló ujjak országában állandó. Szóval, úgy gondoltam egykor, hogy a legszebb műrom építőjének egyezer jár, ha befejezi, kettő, ha félbehagyja a munkát. Mármint dénár. És ez a kettő úgy nyolcat ér a forintok földjén. Nem sok, tudom, de azt is, hogy ennyiért már embert ölnek. Olyat is, aki már meghalt.”
Beszédes István
(80. Ünnepi Könyvhét)

„Mivé lenne az ámbrás cet, kérdi Lautréamont, ha harcra kelne a tetűvel! Akármilyen nagy, szemvillanás alatt felfalatna. Még a farka se maradna, hogy hírül vigye, mi történt. Az elefántot meg lehet simogatni. A tetvet soha. Nem ajánlom, hogy megkíséreljétek ezt a kockázatos vállalkozást. Óvakodjatok, ha szőrös a kezetek, de még akkor is, ha csontból és húsból való. Keresztet vethettek ujjaitokra… ”
Tolnai Ottó

„Vadnak születtünk.
Kurucnak, labancnak.
Kopasznak. Kutyának,
ebnek. Porszemnek.
Igennek, nemnek.”
Fenyvesi Ottó

„Miféle vendéglátóipari objektum lehet ez? Vagy a reklámszakma egy számomra ismeretlen műhelytitkával állok szemben?”
Verebes Ernő

„Asztronómiai szempontból ez azt jelenti, hogy milliónyi galakszis létezik, és potencálisan milliárdnyi bolygó. Asztrológiai megközelítésből ez azt jelenti, hogy a Szaturnusz az Oroszlánban áll. Az idő tekintetében akár úgy is értelmezhetem, hogy körülbelül negyed négy van. Teológiai szempontból ez a bizonyíték arra, hogy az Úr mindenható és mi kicsinyek és jelentéktelenek vagyunk. Meteorológiai nézőpontból arra enged következtetni, hogy holnap gyönyörű napunk lesz. És önnek mit mond ez, Holmes?”
Szabó Palócz Attila

„A toronyházakból kiszabadult gyermekek egy nagy és időnként átalakuló, szülőket ide-oda vonzzó csapattá alakulnak. Majd fák nőnek az aszfalt és az irodaház között, először egy érdekes facsemete, ágaival a föld felé, majd még egy hasonló, kicsit arrébb.”
Szalai Andor

„A Balaton, a Balaton... látja, szinte átöleli tekintetével, a színe a nap folyamán változik, a hullámok is mindig másfélék. De amikor elolvasta a nagy földrajztudós és úgyszintén nagy író Cholnoky Balaton-monográfiáját, akkor látta csak, hogy addig nem látott és nem tudott róla semmit.”
Sava Babić

„Az utcára nyíló ablak óriási, nézhettük, mi történik a parkolóban. Az utcán még több motoros Télapó rohangászott. Közeledik a karácsony, itt meg továbbra sincs senki, aki kiszolgáljon bennünket. Végre megjelent egy fekete pincérnő. Lesimította a szoknyáját és becsatolta a harisnyatartóját. Helyes lábú!”
Đuro Stanojević

„...ez történik most a kissé homályos, cigaretta-szürkületű, fokhagymás-pirítós Arany Tigrisben is, ahol papírcsíkokon újabbnál újabb, ötnél keresztben áthúzott vonalkák jegyzik az elfogyasztott korsók számát, közben a piros almás nő is alkalmi társra lel egy kinézhetetlen nációjú kamionsofőr személyében, aki minden nyelven beszél, egyaránt rosszul, de nagyon megnyerően. A piros alma pedig ott úszkál a korsónyi sörben, beteljesülésre várva. A rajnai borról viszont már említés sincs.
Szótárnyi szavak repülnek így a végtelenbe, miként a villamos távolodó zakatolása hallatszik halkulóban a körúton, vagy bárhol, ahol síneken gördül a vágyakozás.”
Sinkovits Péter

„mily tág a határ
szem s szem között, híg
a tér a Földfeletti alatt”
Szögi Csaba


„Eljutva a helyiek által egykori Chechtawnak nevezett vízmosásig, éreztem, hogy süllyedni kezdek, s hogy lassan elnyel a sár, a víz. De ekkor megjelentek az ős-tiszai hajósok, hatalmas ladikjaikon imbolyogtak, mert a szabályozás előtt erre (is) folyt a szőke Tisza, s mintha még mindig a nagy folyam hömpölyögne tova, úgy úsztak át ezek az ó-csónakosok a kristályzöld gyepen, mint valami vízi hadsereg, úgy közeledtek imbolyogva felém, s megragadva egyikőjük a kezem: kirántottak a sárból. Tovább haladva a folyamon még velük tartottam, ezekkel a csöndes és elmélyült ősökkel, majd egy jó ösvényre szépen kitettek, hol – amint a „zen tai” költő mondja – botra dőlve reszkettem.”
Weiner Sennyey Tibor

„Egy valódi nőóriás ült velem szemben! Olyan nő, hogy akármerre nyúlsz, van belőle, nem, mint ezek a madzagbugyogót viselő modern menyecskék, akik olyan véznák, akár az agárkutyák. Bizisten sajnálom a mai kölyköket. Mi a manót pipálhatnak ilyen bőrhuzatba csomagolt csonttákolmányokon?! De az a vonatban... Kiköpött úgy nézett ki, mint az a vacak búcsúi kacat, amiért az ifjúság annyira odavan. Tudjátok, miről beszélek, indiai vagy valami odavalósi istenség volt, vagy mi. Hogy is hívják? – töprengett, ujjaival az ajkát veregetve, hátha ennek segítségével könnyebben bejön neki az agya zegzugában keresett név. – Duda... Buda... Ilyesvalami.”
Sándor Zoltán

„Mágia lesz hamarosan a rákoktól és kagylóktól, a gilisztáktól és az álom agyagkompozícióitól mentes puszta part megugatása is. Kharma, mantra, a műanyag Budha hatszázhetedik másolata sem vezet arra az útra, amelyet vérünk, vizünk, borunk ismer. Ha másodszor is megszületünk, én ezt tiszavirág-alakot öltve most teszem.”
Đuro Stanojević

„Mindennek van kezdete és vége.
Esetünkben a kezdet egy üveg rajnai rizling, a körülmények sötétek, mert nem virradt még a reggel. Az első korty után dereng valami. A második után világosodni kezd, a harmadik után ködös kontúrjaiból fölismerhető a kép.”
Balogh István

„Ott aztán van azúr tenger, poros akác helyett kabócamuzsikás fenyves, szövődő szerelem a főhős, bizonyos Szabolcs és a hirtelenszőke, izmos combú dán amazon, Inge között. Szabolcs szeretetelvű filozófiája túl lagymatag a harcos kommunista Inge számára, ám lásd: a szerelem mindent legyőz. Az elvi ellentéteket elsimítják a tintakék hullámok, a csodálatos égbolt.”
Balázs Attila

„Köszönöm kérdését és üdvözletét, várom a friss fotókat Önről, melyeken távolról mosolyog felbarnulva a kék tengerfelszín előtt, mely összemosódik az éggel. Remélem, Kedves, most is süt a nap ott, és hogy nem tartja Önt szobafogságban valami csúnya eső, mert hát a képeslap, melyet küldött, pár napos keltezésű.”
Szalai Andor

„ez időben a Népek Kertjének legendás királynénkról elnevezett sétányán, a Sziszi sétányon képzelte bicikli-matadornak magát mindaddig, míg a színi direktor eszébe nem juttatta, hogy nem erre van artista jogosítványa, hanem dramaturgságra...”
Béres Dezső

„Álmomban csiga vagyok, meztelen,
nyálkás vágyam le-föl csúszik”
Orcsik Roland

„Átpréselem magam egy kettősponton:
a szomszédom egy differenciálhányadost szappanoz,
egyre csak gyönyörködik a nehézipari tájban,
– mondom néki –
nincs érzéked a szociális dimenzióhoz”
Fenyvesi Ottó

„Szerdánként szalonnás tarhonyát készített. A maradék parasztszalonnát a lábosba kockázta. Először megpirította a darabokat, egészen picik, körömnyik lettek, tányérra szedte őket mielőtt füstjük is lett volna, aztán a kisült zsíron hagymát dinsztelt, és külön egy kanálnyi szalonnazsíron pirosra pirította a tarhonyát, ami már régen nem abból a házilag készítettből volt, és nem is a piacon vett, hanem csak a sarki boltban, ablakán az őt rendre zavarba hozó fölirattal: kamerával figyelt terület.”
Nagy Farkas Dudás Erika

„A rohanás az állomásig már megszokott volt, most pedig lassanként elhalkul a világ üteme, csökken a pulzusszám. Belül csend, kívül moraj, csikorgás, zúgás, melyből valami hiányzik: a ritmus. Lassan alakul ki, csak úgy, önmagától – képzeletem varázsolja teljessé a zaj művészetét, amely egy belső hangból és az állandóan befúródó környezet hanglenyomataiból áll.”
Szalai Andor

„újból jégkorszak közeleg.
Európa ünnepi munkarenddel várja közeledtét –
mindenki sítalpakat és bundát vásárol –
mert nagyon, de nagyon hideg lesz!
A pucérak mind meg fognak fagyni!”
Vojislav Despotov

„Csak a legjobb, gyanta- és savmentes írógépolajat használjuk, írja. És nekem mi sem volt természetesebb, mint hogy a Teremtő (Isten) is azt használta, amikor a Tiszát, pontosabban azt a Tisza-partot lefestette.
Minden 2-3 hónapban a betűemeltyű csapágyakat olajba mártott tűvel megkenjük, írja. Alkalmilag az orsótengely rugókilincseket, a hosszú szalagtengelyt és a lengő szán-csuklókat is meg kell olajozni...”
Tolnai Ottó

„Robbannak a párnák széjjel,
Nem tudni, melyik hóesésben,
Honnan zuhanunk innen hová?”
Szegedi-Szabó Béla

„a retket is a wartburgba a piros wartburgba az apámé tudod az övépiros ezért nem indultak még sietniük kellett beraktak sok cuccot a tehén isbent volt a wartburgban a pirosban a szarva a fekete kormány felé nézett és sok cucc volt bent...”
Szögi Csaba

„mint a hiány arc és kéz között, a hiány, ami nincs, hisz ugyanebben a pillanatban kitöltődik kíváncsi tekintetekkel és halk sóhajú rádöbbenésekkel, azzal az energiával, amitől gerincestül és szívestül életre kel az arc és kéz közötti életrész, hogy végül az izom-rugók kioldásával megmozduljon a törzs, a mindent cipelő középszer, mely e képeken csupán a szemlélő által lesz létező, számítva az ő azonosulására, csak így röppenhet magasba a metafora, a kimondatlanság szent kételye...”
Verebes Ernő

„izzadt volt a rémülettől, az ágyában hevert, nyitott szájjal kapkodott levegő után, s a mellére szorította a kezét, hogy legalább így megfékezze az össze-vissza szívdobogását, nézte a bevetődő fényt a falon, ám közben, mintha csak az álma folytatása volna, tisztán emlékezett rá, hogy az imént egy nagytestű, zöld madarat látott”
Kőrösi Zoltán

„Két napja úgy éreztem, mintha köveket hordanék a testemben. Kőrózsák nyiladozása, fáj nagyon. De hiába mondtam neki, nézzen már meg, doktor úr, valami nincs rendben itten, belül.”
Darabos Enikő