a tisza-part.
víz köpet lepke
többé nem keresek rímeket

N. Czirok Ferenc

Mi a zEtna?
Frissítve 2020. szeptember 30-ra

Megfontolt lépésekkel / töltötted be a teret / Beépítetted / nem szóval / könyvvel / anyaggal / maggal / Minden kikelt lépted nyomán
Lázár-Szűcs Anikó

„látod kibontva a vázat s foltot. / Tudtad előre, viharvert fényezéssel veszel használt árut; / tudtad, csábít a másság varázsa; / és tudtad, hogy most nem hagyhatod ki a mágikus újdonságot, / a szembe jövő, elfojtott álmot.”
Smit Edit

rozsdás fémdarab / sem penge sem kampó / nem véletlen / életlen
Bartha György

Egykoron pásztorlány voltam a ragyogó folyómenti legelőn. Tehénpásztor. Majd hirtelen hercegnővé tett valamely sötét átok. Egyszerre a félhold fénylett fel a fejem felett, napbarnított vállam baljára pedig lámpásnak állt be a holdkorong. Láttam még a madarakat szállni az égen, az embereket járni a réten, melynek minden fűszála máig őrzi talpam nyomát. De nem rezeg bennem már semmi sem.
Szögi Csaba

Elhallgattunk. A pincérnő akkor hozta ki tálcán a rendelést. Elgondolkodva kortyolgattam a kávém. Tényleg lötty volt, de én így szeretem. Kávéízű mosogatóvíz. Ezzel csúfolnak a kollégák és a diákjaim a hátam mögött. Zavaros semmi, mint amilyen az életem. Most viszont fölkavarodott kissé.
Wilhelm József

Semmilyen szövetség nem működik.
A mindenkori újra-értés most megkerülhetetlen.

Kántor Zsolt

a rádió szerint / belgrádban háromezer újvidéken ezer ágyas / a vásártér de mi nem aggódunk van / kis szekrény internet
Szabó Réka Dorottya

Csak a szertartás a változó, / a föld göröngybe magányulása, / a mind szaporább dobogás
Juhász Zsuzsanna

M. azt mondta, érzi az ízén, hogy táppal etették a csirkét, amiből készült. Én csak sótlannak találtam. Ahogy M.-et is. Ízfokozás céljából a mutató- és hüvelykujjam közé csíptem az utolsó csibefalatot, és meglengettem M. orra előtt. Először mosolygott, de amikor tovább lóbáltam előtte a csirkét, és az arany zsemlemorzsa az ölébe hullott, elkomorodott.
Hernyák Zsóka

mind egyenarcú mint a szomszédos / vasedénybolt kitelepített csillogó / egymásba csúsztatott / vödrei így hát nem tudni van-e köztük selejt
Bartha György

visszaadtam a kevéske fényt a szabadságnak / hogy széthordja papucsa talpán / ha jön a reggel / az úticéljaként elképzelt zuhatag felé
Debreczeny György

Fel akarta rázni a társadalmat.
Nem volt egyedül. Megtörték. Verték az apját a szomszéd cellában.
Nyújtják a szárnyukat, repülni készülnek. Olyan padot keresünk, amelyik nem hideg. Ahol nem tűz a nap, az idős muszlimot kényszerítik, hogy szedje össze a halottakat. Testvére vére még a tőkén.

Gergely Tamás

Amikor a felhő megjelenik az égen és belegravírozza az estét az atmoszférába, az oltalmazó kerub kisétál az apokrif textusból. Az épp aktuális megtörténőnek elébe vág. És a dolgok semleges valamiként jönnek vele szembe, mint a fák.
Kántor Zsolt

Agyamnak hiányzik az oxigén, és az ájulás előtti / végső löket adrenalin még egy kései ötletet, / reményt kelt bennem.
Kormányos Ákos

Látogasd meg a törpéket, pufókokat és a pofazacskót cipelőket, s engedd, hogy panaszkodjanak egy napsütéses délelőttön át. Meglátod, köztük találod majd meg az igazi komolyságra áhítozókat, a nagy, csöndes filozófusokat s a tömeggyilkos-palántákat.
Juhász Zsuzsanna

Nevére nem emlékszem
Szemében hordta az eget
Haját gesztenyekoszorúban
Mezítláb járt

Miomir Milinković

Sokáig nem lehetett tudni, egyáltalán élnek-e, halnak-e? Valakik azt rebesgették, hogy a szakadárok megalakították a Pentagramma Titkos Társasága elnevezésű szervezetüket, és hogy jelük a csupán a körvonalaiban megtartott ötágú csillag. Ezzel azt szeretnék kifejezni, hogy új tartalommal kéne feltölteni a régi formát.
Balázs Attila

A pillanat halott, akár a néma fréziák. Akik adnak élvezhető illatot, de nem árulják el titkukat.
Kántor Zsolt

A lóugrások és lófarok a / fénysebesülteké. / Eláznak a kinthagyott ételek, / és pecsétet kapnak az abroszórák.
Juhász Zsuzsanna

mindig szeretted az üres szobát / mindig szerettél gyufásdobozban élni / mindent átmenteni a gyufásdobozba
Debreczeny György

És ahogyan ez a kéz írni tudott! / A halálig egészen! / Amelyről azt tartotta rossz / Mert ha jó volna mondta / Halandó lenne mind az isten is
Snežana Bukal

„A másvilágon, / ha villámlik, / szabad-e fa alá állni? // Vagy ott már feltétlen a biztonság?”
Sinkovits Péter

Na jó. Hát ha nem lőnek, s csak a széllel állunk szemben, akkor jól érezzük magunk, örvendünk a makkropogásnak.
De mi történt a sebesültekkel? Hol vannak ők otthon? A Nílus-öntözte egyiptomi földben?

Gergely Tamás

Öreg madár, már a földön / Nem tudja hova szállt, a talaj idegen /
Alszik, s teszi a halált, ahogy a kígyó fekszik és halad...

Verebes Ernő

„Örömtüzek gyúltak.
Az olvasók még több vért követeltek.
Még több arc nélküli halottat.”
Benedek Miklós

KANÓC: Ne már, húsz órája szenvedek ettől az álarctól! Mintha hozzám nőtt volna, nem tudom levenni!
DUMÁS: Járni tudsz, besétálhatsz a legközelebbi kórházba.
KANÓC: Azt hiszed, itt ücsörögnék a kút tetején, ha járni tudnék? Megmeredtem ember, lebénultam! Kérlek, segíts!
DUMÁS: Elárulnád, mi a gyomorbántalomnak tetted fel azt a maszkot!?
KANÓC: Nem én tettem fel. Valahogy rám került.

N. Czirok Ferenc

Száradás során a korábban sima arcon ránc gyűrődik.
Csak kreatív kezekben tisztul némileg
fehérebbre a gondoktól terhelt homlok.

Kovács Smit Edit

„Bennem összekeverednek a szavak / Haladva kedves cirógatástól / A követelő vágy felé // És csak állok bambán / Álmaim sziromesőbe vittek”
Szalai Andor

Úgy nézett ki a tarló, mint az a szerencsétlen ember, akit részeg borbély beretvált, márpedig rövidest épp egy nagyon fontos delegációnak kellett arra elhaladnia. A helybeli párttitkár olyan ideges lett, hogy éjjeleket nem aludt...”
Balázs Attila

„És végighajt majd a gáton
A lehető leggonoszabb
Szél, az elsuhanó lélek.”
Ványai Fehér József

Az utolsó élet / Után / Amíg nem áll be / A magány / Élsz
Móger Tímea

„otthon vagy / végre hazaértél // holnap majd elindulsz megint / hatalmas kulcscsomóddal válladon...”
Debreczeny György

Kinek mi jutott / minden este vörösbor / makedón cigaretta / a nyakra kötél.
Törteli Réka

És az irodalom nem a megszépített gondolatokról kell, hogy szóljon, amennyiben kell, hogy valamiről szóljon, hanem a tapasztalásról, vagy akármi másról. Én azokat a szerzőket szerettem vagy preferáltam, akik egy olyan tudáshoz juttattak a létezésben, ami ahogy Hajnóczy írta, bármikor, bárkivel, bármi, bárhol megtörténhet.
Bozsik Péterrel és Szilasi Lászlóval Szarvas Melinda beszélget

Kétértelmű mosolyával Kasztíliai Izabella egy főtt tojást vett ki a tálból, jobbjának szép hosszú ujjai közé fogta, majd mielőtt az asztal lapjához koccintotta volna, mélyen a vendég szemébe nézett, aki állta a tekintetét.
Balázs Attila

Péter arról fantáziált, hogy még a főfogás előtt sztrókot kap, és belefejel a levesébe. – Inkább ne, drágám – válaszolta, majd meredten bámulva az üres tányérját remegő kézzel a merőkanálért nyúlt.
Hernyák Zsóka

„...szorgoskodnak a szakácsok. A fejük felett a kampókon aranybarnára sült, csillogó mázzal bekent kacsák lógtak. Épp az egyik ilyen étterem előtt álltam a kifüggesztett étlapot tanulmányozva, amikor közvetlenül mellettem egy nyeles fazék repült ki az utcára.
Nagy Abonyi Árpád

„csendesen mögéd lopózom / farod a mindenkori vénuszé / varánuszként markolom meg és / hitem árad mint a remény mint a tenger / mint a szó mint a mozdulat mint a hajnal / mint a születés mint a vér”
Szögi Csaba

Egy pillanatban Karlra esett a pillantásom, kaján vigyor ült az arcán, az volt az érzésem, csak arra vár, behúzza a mattot, s ezáltal megfosszon minket a múlttól. Felkínálja nekünk az új játszma lehetőségét. Az új életet.
Horváth Ottó

„Előbb-utóbb egy / hitvesi ágy rugói / közt sügér lebeg.”
Babics Imre

„A tenger éhes és szomjas. Egyenként nyeli a folyókat. / Kifacsarja. Kifacsarja minden csöppjüket. És az sem elég. / Dagad a tenger.”
Gojko Božović

A forrás vagy. A csíra. Folyó vagy. Vagy az egy. A tenger. Vagy a sokaság. Az óceán. Az apeiron. / Mind a víz. Az emlékezés hona
Snježana Rončević

sivataggá lesznek a fenyvesek / – már újjáteremtésért morajlanak a tengerek – / de mi maradjunk meg még kicsit
Szűgyi Zoltán

„nem képes felülmúlni a karcsú mégis ellenállhatatlan vízesés / áldott robaját az erdő rejtekén”
Đorđe Kuburić

„Létünk a Léthébe fojtódik, vele nagy történelmünk, / apró boldogságaink s az időbe épp úgy belevész a ballépések története is.”
Falcsik Mari

„két szeme körbejár: egyre csak keresi a megszokott / költőhelyét, ahol borzas fiókái kikelnek és / a tojáshéj darabjával fenekükön az életért / tátognak”
Babics Imre

„Majd együtt telepítitek be a szigetet. / Kunyhót emeltek, és előtte a platón / Megméritek az időt.”
Gojko Božović

Azt is mondhatnám: a víz az óceáné, a bolygóé a föld, a vulkáné a tűz, a levegő za űré…/ Erőtlen vagyok egy ilyen imára.
Snježana Rončević

„a meg nem állapodó folyó bevonul, ahová csak a vize hátán érhet el ember, / Sulinába. Átsodor a város életén, és levélfoltos csilló láppá terjesztve magát” Falcsik Mari

„kitörlöm szememből / az letűnt idők csillogását, / s az elveszett illúziók nyomába szegődöm”
Szűgyi Zoltán

„mindent befog: amőbát, betűt, baglyot... / a virágot meg szereti. olykor meg is eszi. / a sirályokhoz nem nyúl, bár beleszarnak és dögmaradékkal bombázzák.” Đorđe Kuburić

„és nincs üstben fortyogó hang, sem jósboszorkány / vagy asztalra vetett kártyalap, hogy ellenkezzen / azzal, amit érzek”
Celler Kiss Tamás

„Hisz rég nincs nappal. Megették a valós vagy mitológiai farkasok. Rég beszoktak a városba. Lükantróppá, emberfarkassá transzformálódtak észrevétlenül. És fölzabálták a Napot, a Holdat, a csillagokat.”
Jódal Kálmán

„kivonulok fává soványodom hogy egy / legyek közülük hogy önmagam legyek / minden nap felolvasok nekik egy verset”
Bíró Tímea

„Én, a külső szemlélő egészen biztosan tudom, hogy ha mindent körültekintően végzek a kalitka körül (rendszeresen ellenőrzöm a kalitka rácsainak állapotát, az ajtó rögzítőelemeit, és minden mást), soha nem juthatnak onnan ki. Ők szerintem nem tudják. Az én nézőpontom különbözik az övékétől. Ha tudnák, amit én tudok, vajon akarnának egyáltalán tovább élni?”
Döme Szabolcs

tegnap eldöntöttem: azt a mellem kedvelem kevésbé amely alatt nem kopog az élet / biztos azért szebb a bal mert élni csak a test tud
Szabó Réka Dorottya

„szőlőlevél-koszorú / a fehérarany / karóra szúrva”
Törteli Réka – Szögi Csaba

„Jelenleg azoknak a nyelvén beszél,
akiknek nincs nyelvük.
Akiknek nincs egyetlen szavuk sem.”
Kántor Zsolt

úgy / rúgják le magukról a vonót, / hogy kiesik a hegedűs kezéből, / és a melódia visszasüllyed a csöndbe.
Filip Tamás

a beszélgetés lehetetlenségére / jó példa a beszélgetés / törődni és nem törődni / »magasabb irodalmi sikerrégiókkal«”
Debreczeny György

Bekapcsolta a körfűrészt, és néhány percig elhallgatta a dallamos visítását. A legkényelmesebb széket a szoba közepére húzta, és a felszerelt tükrökben minden oldalról feltérképezte a fejét. Amikor minden készen állt, a körfűrésszel lassan közelíteni kezdett a koponyájához.
Hernyák Zsóka

Köhögnöm kell, / Érzem, nálam nagyobb erő / Lebegteti a finomlisztet. / Harang ringatja az időt
Ványai Fehér József

a meztelen nők, / egészen mások ruhában, / nem így képzelném el őket, / ahogy fekszenek és állnak
Hegedüs Benjámin Jutas

„őszi lángtenger előtt koratavasz gondtenger megdézsmált / búzatenger éhség tengere”
Falcsik Mari

„A tenger a hatalmas óceán csalétke. / Ne ficánkolj, engedd, hadd vigyen az ár”
Snježana Ronjčević

„Távozik végül / a pusztuló atollal / őrangyala is.”
Babics Imre

„a szél és a tenger szövetségétől / Magához ragadja a kormányt és az útirányt”
Gojko Božović

„mily szépen írod: / az emlékezés pompa… – igen / arra volt gyermekkorunk!”
Szűgyi Zoltán

„A szél a lelkem hadd járja át! / Kiúszott és felkapaszkodott egy sziklára.”
Đorđe Kuburić

„És mi lesz szegény, / lámpákra szakosodott / tolvajjal is?”
Beszédes István

Ujjpattogtatásra ébredtem. Valaki csettintett.
Akár a kották között egy kulcs. Új ajtót nyitott az ihlet.
Lett az álomnak egy emlékműve.

Kántor Zsolt

Ó, micsoda ópusz muzikum! Micsoda eufónia! Az egész kórus elhűlt tőle, olyan hibátlan lett az az egymagam produkálta hangidom, s miután elnyomtam a kontratenort, simán átvettem a kantusz firmuszt, ami pedig nem megengedett, ezzel elrontottam az imitációt, vagyis megzavartam a többi hang belépését, ám nicsevó!, szép volt az az addig sosem hallott produkció, élveztem.
Vasagyi Mária

„A fürdőben levedlett mackó-
jelmez fekszik
Testedre földet lapátolt
négy férfi
aki nem ismert”

Lázár-Szűcs Anikó

„A hídon, a felül és oldalt elhelyezkedő, nagy teljesítményű reflektorok miatt olyan érzésem támadt, mintha Niával egy sárga falú alagútban kerékpároznánk. Egy alagútban, amit az éjszaka érctömbjébe fúrtak. Elolvastam az X alakú, rozsdás rácsszerkezet festett, színes firkáit: „KURAC”, „Fight Club”, „halál!”, „Digital Canaan”. Áttekertünk a hídon. A strandra.”
Döme Szabolcs

...üldögélek bágyadtan
az élet oldalán,
bár az árnyéktalan oldalon,
aranyfényű szétáradásban,
mégis…

Wilhelm József

Fraulein Isidora Mayer aznap nem viselt harisnyát. Lakkcipős lábát keresztbe rakta, szorosan. Karvalyorra évekkel idősebbnek mutatta csúnya, mégis sajátságosan vonzó arcát. Bronz kiskanállal kavargatta kihűlt presszókávéját, majd kocka alakú ridiküljéből elővette a selyemzsebkendőjét, és diszkréten, féloldalasan belefújta az orrát.
Bicskei Flóra

fejed alatt / a párna / szakadék / tárna
L. Móger Tímea

...tegyük fel a kérdést: vajon azért szólít meg annyi embert a Sziveri-vers ma, mert a szerző csak áldozat volt a történelem zegzugos útjain? Vajon költészete csak élősködött volna az áldozati szituáción? Sziveri versus Domonkos: de miért kellene kijátszani az utóbbit az előbbi ellen? És tartsuk be az arányokat. Ne keverjük a jelenséget és a lényeget. Objektíve, a hanyatlás, amely elérte a vajdasági magyar létezést, mélyebben rejlik az első nemzedék ténykedési szintjéhez képest.
Losoncz Alpárral Virág Zoltán beszélget

„emlékezésnek : kellemetlen
ünnepnapok árulója
mindennapok szakadárja
a halálnak eretneke
a szt. életnek dezertőre”
Milan Dunđerski

„miközben sudár törzsén hideg tengerhab kúszik,
s kérgére a kegyetlen, csikorgó só von réteget,
érzi, a gyökere mint rohad”
Babics Imre

„Hátramaradt atolljai karcsú és fiatal nők
Árnyéka lakta félkész és mozdulatlan
Városokról képzelegnek”
Đorđe Kuburić

„Kérdezném Istent: teremtene újra mindent?
Ám megszólalni nem tudok.
Írok hát, csak írok.”
Szűgyi Zoltán

„a bezúzott ablak felől emlékezik a gyöngén látó kékre,
meg az égre, a vízre és a pupillára mázolt ugyanazon vízfestékre”
Snježana Ronjčević

„ meg nem szűnő
egyesülésben lesztek relatív,
színtiszta szofisztika, víve így egymást”
Falcsik Mari

„Fejest merül az óceánba
Ahonnan majd másnap reggel
Egy ifjú helyi istenség képében kiúszik.”
Gojk
o Božović

„megkísértett bennünket kissé a szép nyár
ám hamar ránk törhet az ősz – mondják
a tél is komoran csörtet a végeken már”
Szűgyi Zoltán

„Túléltem az Özönvizet.
A kedvesem belefúlt.
Elfelejtettem beszélni.”
Đorđe Kuburić

„Utat úttalanná, biztos pontot bizonytalanná tesz.
De ami fontos, az odafönt. A mélység fölött.
Ahol az események váltakoznak”
Gojko Božović

„minden csilla vízfolt-tükre tűnő életünknek elholt
réges-rég: vért vévén vagy szép szelíden szétlett minden
már csak vakra kopva”
Falcsik Mari

„Ha vízre szállnál, biztonságban, akár az anyaméhben, ideje útra kelned.
Jóllakott síksági folyó, fogadd el hát a jövevénytől,
szerzeményét, a vízihulla lelkét!”
Snježana Rončević

„Eljegyzés készül:
a mélységet megkéri
ítélet-idő.”
Babics Imre

Hallottam a parancsokat: most jobbra egy kicsit, most balra, előre. Én mondogattam. Aztán már csak egy sálszerű, vastag, de puha szövetet éreztem a fejemen . Egyre szorosabb lett.
Wilhelm József

Ő barna volt és agresszív, én pedig szőke és depressziós. Így hát megpróbáltam lerázni magamról. Rángatni kezdtem a lábamat, erre a bestia még erősebben harapta a bokám.
Hernyák Zsóka

„és nyeljük az előírt
gyógyszereket
több színben pompáznak
a fehérek néha legurulnak
az asztal széléről”
Bartha György

Nem-átlátszó, kemény, fehértestű és filmbevonatú zselatintablettákat, a hatóanyagon kívül glükózból, cellulózból, keményítőből, sósavból, miegyébből kap tőlem egy kis „gyógyírt”. Naponta háromszor kettőt igyon meg bő, friss vagy tartósított szarvasvérrel, és nézzen egy pontba!
Jódal Kálmán

„élet
játszók helye
minden ház
társtalan
játszóház
hajléktalanok
hajléka
világ”
L. Móger Tímea

a színek lemaradnak egyre
pörgő kerék lettem távolodom

Szalai Andor

A kérdezettek közül mindannyian a bizalmukba fogadtak, az elején biztosítottak arról, hogy bármivel előhozakodhatok. Nem lesz hamukázás, mellébeszélés. Losoncz Alpárral a veszprémi Ex Symposion felkérésére készítendő beszélgetés kapcsán úgy döntöttünk, nem szépelgünk, nem cicomázunk, teljes keménységgel megyünk bele a dolgokba. Ez kiemelten fontos törekvésünk volt.
Virág Zoltánnal Balázs Attila beszélget

„új, lakható problémák felszínére készülünk
költözni; mint két kicsi herceg arrébb
toljuk székeinket”
Celler Kiss Tamás

Míg Davor Vydra beszélt, Sziámi Kobe ösztönszerűen a férfi kisugárzására összpontosított, a hangjára, a mozdulataira, a szája körüli arcizmok játékára, hogy milyen hatással van őrá, aki hallgatja, figyeli. Ujjaival folyamatosan a nyakláncát morzsolgatta, a szívecskét forgatta, vagy a haját igazgatta, csavargatta. Ő narancslevet iszogatott.
Döme Szabolcs

Málevics, mint afféle bőbeszédű magányos úgy istenigazából nekilendült, tudjátok-e milyen érzés OTT össze-vissza lebegni egy irreális térben?, vérködös világban fehér alapon fekete kör lenni?, vagy fekete kereszt?, netán fehér alapon fehér négyzet?, cilinderes úriemberként logikátlanságban ténferegni Moszkva anti-egén?, el tudjátok-e képzelni az oda nem illő idegen elveszettségét?, ahol semmi szó, semmi magasabb rendű forma, semmi reláció, csak önmagam vagyok?
Vasagyi Mária

"a lélek nem fénykép, csak vízjel a levegőn, a lét hártyáin. Nem látjátok, feleim, mennyi műszer mászkál a fejetek felett. Az a fénypont egy kabóca. Keret. Eddig a vers – innét a per"
Kántor Zsolt

„A környező istenségeknek már elfeledték a történeteket,
Amelyek mellett mi napi és évi
Teendőinket végezhettük,
Begyűjthettük a termést,
S vele a maradék látható árnyat”
Gojko Božović

„(Nem azért jöttem erre a világra, hogy jó
és szófogadó legyek. Kérdezek és válaszokat várok,
hogy a lelkem ne égjen ki a hallgatásban.)”
Snježana Rončević

„Kitartónak és erősnek kell lennünk,
s nem belesüppedni ebbe a pannon iszapba.”
Đorđe Kuburić

A siker maximum egy lehetőség arra, hogy felhatalmazást vagy szabad utat kapj, arra, hogy azt művelhesd, amit akarsz. De az nem siker, amikor mondjuk, megismernek az utcán, ahogy az sem siker, amikor már félnek tőled. A siker egy piaci jellegű dolog, és láthatjuk, hogy mi a helyzet a piaccal: megrontja az alapvető emberi értékeket. Nekem ugyanannyi melóm van abban, hogy ne legyek annyira sikeres, mint amennyire lehettem volna, mint abban, hogy annyira sikeres lettem, amennyire vagyok.
Jónás Tamással Mészáros Anikó beszélget

„Az interneten pásztázva figyeltem fel egy női arcra. Pontosabban a tekintet szomorúságára: lehúzódott a széles állkapocsig, rávetült a nyakat körülfonó fehér gyöngysorra, amely egyébként zavarta az összképet; ott éktelenkedett a ruha mély kivágása felett, a gyengédségükben is erőt sejtető vállak átlójában. A szemek visszanéztek, ezt azonnal konstatáltam...”
Sinkovits Péter

„A test körvonala kopik, éleket veszít
a kimért idő aszalódó éveivel.”
Kovács Smit Edit

Az élet egyszeri,
s egyenesen és egyedül
járva a futópályán
meg sem láttam volna

Radivoj Šajtinac

Guten Tag, bitte, diese Hund sucht seine eigentümer... Was? Ausziehen? Aber wo... unbekannte Adresse? Andere Stadt? Welche? Nein, kann nicht ihre Briefen mitnehmen, ich kenne ihr nicht... Jajj, Farkas, nyomukat vesztettük.
Szalai Andor

„Azt gyanítom: tudja, hogy örömmel hallgatom.
Ha kilépek az ajtón,
boldogabb és hangosabb lesz a muzsika.”
Đorđe Kuburić

„Arra emlékeztem, hogy pünkösdkor találtam ki.
Egy novellát, amiben a semmi kinőtte a teret, amit elfoglalt. ”
Kántor Zsolt

Aztán még le is fényképeztek, kiküldtek az utcára a Dormánnal, ott másztam a fákra, mindenféle hülyeséget csináltatott velem a Dormán. Ráment egy egész délután, már kezdtem ideges lenni. Aztán jött Móri, a Maurits Feri, és azt mondta, nyugodj meg, Pali, ezt így kell. Ilyen a művészet, jebiga, mondta.
Böndör Pállal Virág Zoltán beszélget

A 21. század kezdete valójában a 20. század agóniája. Szorongással gondolok arra, hogy miként folytatódik. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk. A jövőről nehezen beszélhetünk, mert alig tudjuk elképzelni. A ragacsos jelenben toporogva valahogy vissza kell tekintenünk erre a századra...
Végel Lászlóval Virág Zoltán beszélget

„Ha most verset írnék, talán el lehetne játszani az ablaküvegen hangtalanul keresztülfúródó holdsugárral, ahogy megpattan, irányt vált, gellert vet (ezt már használtam nemrég, más kontextusban) a gyíkocska szivárványpikkelyén, de ez most nem vers, így egyszerűen csak telihold van. Kicsi gyíkocska kúszik, ágyak között-előtt-alatt, megáll, dermed, óvatosan körülnéz...”
Tóbiás Krisztián

„Innen vagy túl
A parázson
Ha nem váltam hallá
Halászom”
L. Móger Tímea

A zEtnát a Nemzeti Kulturális Alap, a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság, a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap, Zenta önkormányzata és az olvasói figyelem támogatja. 

Működteti a zEtna Egyesület (2001–), 24400 Zenta, Kodály Zoltán 2.
Alapítva 1999-ben a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre védnökségével.
Copyright

zEtna
webmagazin
és olvasóterem


ISSN 1451-608X
COBISS.SR-ID 312341511
EPA-00470
ISBN 978-86-84339
Szerkeszti:
Beszédes István



Új szövegek...

Kopogás nélkül
2020/

Czirok Ferenc:
lepkék és szellemek
a szellem szépsége
ballada a lepkéről. 1994
porral takart
Lázár-Szűcs Anikó:
András
Ez a város láthatatlan
Ferenc

Szögi Csaba:
Egy gyönyörnek helyébe
Bartha György:
sürgöny
körkép
önarckép
Smit Edit:
Visszajátszás
Egy garancialevél hitelesítése
Wilhelm József:
A stratégia művészete

Egyenarcú
2020/

Szabó Réka Dorottya:
mint a méhek
herbárium
március huszonnyolc
Kántor Zsolt:
A história szövegszerűsége
Hernyák Zsóka:
Csibefalat
Bartha György:
az emlékezet
sóhaj
kísértés
Juhász Zsuzsanna:
Felporladás
Esték, házfalak, homlokok
Elégia
Égvíz
Debreczeny György:
a porondon (porrongyon) hajlong kollázsok Beszédes István verseiből

Abroszórák
2019/12

Kormányos Ákos:
Mellkasomban a tér
Juhász Zsuzsanna:
Képeslapok Lautréamont-nak
Az öreg törvényszolga póza
Dipl. üzenet
Meghívó
Arasz
Decres
Vigasztaló
Gergely Tamás:
Medvezsegorszk
(Tizenhárom perc II.)
Debreczeny György:
röpgyakorlatok
Kántor Zsolt:
Kulcsár Szabó Ernő 70 pillanata
Balázs Attila:
Vörös vicc
Miomir Milinković:
Név
Megszállottság
Halmosi Sándor:
U Oslu je video
Oslóban látott
Julija lepotica
Júlia szépleány
Balázs F. Attila:
Csendélet
Atila Balaž F.:
Mrtva priroda
Balázs F. Attila:
Villon Nyakkendője
Atila F. Balaž:
Vijonova kravata

A pillanat halott
2019/11

Snežana Bukal:
Leszbosz-sziget
Gergely Tamás:
Lovisa Ulrika kertjében
(
Tizenhárom perc I.)
Benedek Miklós:
Egy ember meghalt
Kántor Zsolt:
70 rajzszeg
N. Czirok Ferenc:
A szökőkút
Kovács Smit Edit:
Előkészület 2.0
Balázs Attila:
A csomagoló Krisztus
Sinkovits Péter:
Szabad járás
Verebes Ernő:
Pulzus
Ványai Fehér József:
Gonosz szél
Szabócenti
Móger Tímea:
Élethalál után
Debreczeny György:
csendesen
föld-foltos ruhában
holnap majd végigjárod újra
századszor járom körül – versek Szűgyi Zoltán A lélek elindul c. kötete nyomán
Szalai Andor
Rózsapiros
Bármikor, bárkivel, bármi, bárhol megtörténhet… – Bozsik Péterrel és Szilasi Lászlóval Szarvas Melinda beszélget
Törteli Réka:
Kártya

Stars and stripes
2019/10

Balázs Attila:
Amerika felfedezése
Nagy Abonyi Árpád:
Stars and Stripes. Amerikai útinapló – részlet
Szögi Csaba:
A Föld feletti város alatt (horror vacui)
Hernyák Zsóka:
Öt sikertelenség
Egy [Jani, miközben...]
Kettő [Még ha kutya is...]
Három [Lehet, hogy Géza...]

Négy [Lilla csak negyedik...]
Öt [Péter, miközben...]
Horváth Ottó:
Ulla talpa
Ulino stopalo

Kibergólyahír
2019/9

Celler Kiss Tamás:
eredettörténet

Jódal Kálmán:
Üde gyűletethab
Bíró Tímea:
Elválás
Az őszinteség jutalma
Úszó dagály
Döme Szabolcs:
Bonaventurianum
Szabó Réka Dorottya:
triptichon
Törteli Réka – Szögi Csaba: magzatbor

Tuvalu
2019/2-3C

Szűgyi Zoltán:
Tiszavirág
Zoltan Siđi:
Tisin cvet
Đorđe Kuburić:
Robaj
Đorđe Kuburić:
Huk
Falcsik Mari:
Szilárdabb sziluettek emlékezete
Mari Falčik:
Sećanja na obrise
Snježana Rončević:
Forrás

Snježana Rončević:
Izvor
Babics Imre:
Tuvalu 5.
Tuvalu 5.
Gojko Božović:
Éhes a tener
More je glando
Đorđe Kuburić:
A legmélyéig
Do dna
Szűgyi Zoltán:
Hű árnyék
Verna senka
Snježana Rončević:
Klepszidrával írva
Klepsidrom je zapisano
Falcsik Mari:
Kelet keresztje
Krst Istoka
Gojko Božović:
Tuvalu 4.
Tuvalu 4.
Babics Imre:
Tuvalu 4.
Tuvalu 4.

Podcast
2019/8

Kántor Zsolt:
Podcast
Hernyák Zsóka:
Állomány
Filip Tamás:
Ha már idehívtuk szegényt
Nem a falak, nem a mennyezet
Vissza a csöndbe
Van elég mag
Hárman
A völgy felett
Debreczeny György:
beszélgetni lehetetlen
lehetne várni
miközben
ide vezetett minden
Hegedüs Benjámin Jutas:
Rejtekezés
Ványai Fehér József:
Ellobban a Nap
Keletkezés, történet

Tuvalu
2019/2-3B

Falcsik Mari:
Kiszolgáltatva
Prepušteno
Snježana Rončević:
A minden az egyben
Sve je u jednom
Babics Imre:
Tuvalu 3.
Tuvalu 3.
Gojko Božović:
Tuvalu, 3
Tuvalu, 3.
Szűgyi Zoltán:
Mi sosem leszünk lelki koldussá
Mi nikad nećemo biti duhovni prosjaci
Đorđe Kuburić:
Hebridák
Hebridi

„Digital Canaan”
2019/5

Vasagyi Mária:
Ó, micsoda ópusz muzikum!
Bicskei Flóra:
Donald Zandtner

Feszítőerők a mélyben
Losoncz Alpárral beszélget Virág Zoltán
Döme Szabolcs:
B urself
Lázár-Szűcs Anikó:
Egy rakás befejezetlen mondat
Borbála
Júlia
Viktória
Wilhelm József:
Egy dal zümmögésében
Milan Dunđerski:
Halottas játékok
Beszédes István:
Belsőeste
Éjjelente
A rinocérosz idomára
Jár közöttünk
L. Móger Tímea:
Szeretni
Kántor Zsolt:
Retinaszkenner
Íriszdiagnosztika
Ad acta

Tuvalu
2019/2–3A

Babics Imre:
Kegyetlen só
Okrutna so
Gojko Božović:
Tuvalu 2.
Tuvalu 2.
Falcsik Mari:
Színtiszta szofisztika
Čista sofistika
Snježana Rončević:
Kalászvillanások
Odblesak klasja
Szűgyi Zoltán:
Ha szél támad
Ako grune vetar
Đorđe Kuburić:
Az emlékezés pompa
Sećanje je raskošno
Szűgyi Zoltán:
Ballada egy süllyedő világért
Balada za jedan svet što tone
Đorđe Kuburić:
Dečak iz vode
A víz gyermeke
Falcsik Mari:
Tuvalu//2value
Tuvalu//2value
Snježana Rončević:
A vízjáró genealógiája, avagy folyami út tuvaluba
Rodoslov putnika vodom ili put za tuvalu tekućicom
Babics Imre
Tuvalu
Tuvalu
Gojko Božović
Tuvalu
Tuvalu

Játszó terek
2019/1

Jódal Kálmán:
The Perfect Drug, avagy gyógytabi szörnyeknek
Hernyák Zsóka:
Összetartozunk
„Nem cicomázunk, teljes keménységgel megyünk bele a dolgokba”
– Virág Zoltánnal a Próbára tett emlékezet fölött Balázs Attila beszélget
Bartha György:
esti csevegés
fejfájás
utasok
(nagyapám emlékére)
a borostyán-hasonlat
Wilhelm József:
A legkevesebb felé
Hetedhét határon innen
Szalai Andor:
Takarj be
L. Móger Tímea:
Játszó terek

Lakható problémák
2018/12

Celler Kiss Tamás:
egy jubileum másnapja
Döme Szabolcs:
Samsara Bár
Vasagyi Mária:
„atölié üvegezett fenesztrái mögött”
Kántor Zsolt:
A jelen folydogáló múltja
Đorđe Kuburić:
Világfájdalom
Reggae
Északi szeszek
Snježana Rončević:
Melegség
Keletkezések
Gojko Božović:
A víz felett
Az ostromlott város
Környező istenségek

A tekintet szomorúsága
2018/11

Sinkovits Péter:
A tekintet szomorúsága
Kovács Smit Edit:
Kapcsolat
Holdpálya
Vonalkód
Szalai Andor:
Farkas
Radivoj Šajtinac:
Ragyogás
Đorđe Kuburić:
Tücsök
Kántor Zsolt:
Hogyan idézzük fel, amit félretettünk?

Kavicsok nyugovása
2018/10

Tóbiás Krisztián:
Kicsi gyíkocskák napoznak a lövészárokban (1999–2001) – naplóregény-részletek
Đorđe Kuburić:
Csak álmodni
Kavicsok nyugovása
Snježana Rončević:
Lányos anya
Szuvenír Almatiból, avagy a lélek utazni vágyik
Gojko Božović:
Az utolsó fénykép apámmal
A város
Kerítések
Kovács Smit Edit:
Ősi függőség
Hullócsillag
Tanulság

Földelés
2018/9

Bíró Tímea:
Nálam tönkremenne minden
Hosszú (részlet)
Vasagyi Mária:
„Csak a nemlétezőben létező”
Celler Kiss Tamás:
ami bejárható
ami megmagyarázható
Hernyák Zsóka:
Jönnek a mínuszok
L. Móger Tímea:
Négyelem I-IV.
Öl(el)és
Földelés
Régszomj
Parázson

Minden mozog
2018/8

Benedek Miklós:
Mese
Jelena Lengold:
Rés
Snježana Rončević:
Andersen félénksége
Milan Dunđerski:
A deduktív fa
Törteli Réka:
minden mozog
vénasszonyok nyara
Nedeljko Terzić:
Hová jut a lelkünk

Jardin bleu
2018/7

Lázár-Szűcs Anikó:
Jardin bleu
Vadhús
Döme Szabolcs:
Fejbunker III. (Első személyű gyerekhang)
Kormányos Ákos:
Hiányzik, ahogy összeomlasz
Hamadrüasz
@Riae
Szalai Andor
A hangod
Wilmelm József:
Visszapillantás nélküli térben
Útbaigazítás
Recehúzgálás után

Álló végtelen
2018/6

Nagy Abonyi Árpád:
Szép új világ
Beszédes István:
Álló végtelen
N Czirok Ferenc:
Zümmögj akár a légy
felparázslik / itt a földön is
Kántor Zsolt:
Plankton
Betűtípusok kertje
Vasko Popa:
Borostyán
A krumpli
A szék

Halottak könyve
2018/5

Bicskei Flóra:
Petra
Verebes Ernő:
Gömbérzék
Sinkovits Péter:
Mint a halottak könnye
Bartha György:
idill
te
Wilhelm József:
Kreált kötelezettségek
Đorđe Kuburić:
Tisza

Törölmények
2018/4

Vasagyi Mária:
„Törölmények és újrafirkantások…”
Sinkovits Péter:
Ezekkel a bábukkal meg mi legyen?
Celler Kiss Tamás:
mifelénk a pandák
az elmozdulás lehetőségei
ami elveszíthető
ami folytatható

Irányok
2018/3

Jódal Rózsa:
Bőr
Bíró Tímea:
Irányok a boldogság felé Visszahúzódás
Kántor Zsolt:
Felpattant kavics
A könnyező szék
Szellőztetés
A rajzlapot megfordítja a szél
N CzirokFerenc:
Huszonöt szezon, huszonöt pofon
Álom és ébrenlét között

Lepréselt lepke
2018/2

Kántor Zsolt:
Lepréselt lepke
Gyűrt zsebkendők tunkolása sárga és kék festéktócsákba
Vasagyi Mária:
Fotoszintézis vezényelte földzene
Bíró Tímea:
Testében dübörgő lovak
Törteli Réka:
paranoiás század

Egy másik dimenzióban
2018/1

„A jó program hibátlan, a jó vers pedig hibás” – Jónás Tamással Mészáros Anikó beszélget
Szűkszavúan, de szókimondóan – Böndör Pállal Virág Zoltán beszélget
A lelkiismeret kifinomult érzékenysége – Végel Lászlóval Virág Zoltán beszélget
A haza országhatárnyi kapuja
– Szűgyi Zoltánnal Virág Zoltán beszélget
Átzökkenni egy másik dimenzióba
– Szajkó Istvánnal Virág Zoltán beszélget