Sinkovits Péter
Gördül a vágyakozás III.
Adj kenyeret, adj vizet...! Hiszek Benned.
Keressünk akkor inkább egy másik ösvényt. Lehetne ez akár a gyűlölet is, de így egy lépést sem teszünk előre. A félelem talán már megfelelőbbnek mutatkozna, hiszen árnyékként követi létünk minden pillanatát, a volt és leendő veszteségeink hírnökeként, emlékeztetőként – és figyelmeztetve, miként a bó ј ák a tengerben. Ám a félelem is csak egy hátizsák, félresikerült szándékaink mögöttes halmaza, az iszony kapuja, vagy legalábbis fék, érzelem-merevítő cölöpszerkezet, a kiteljesedést kordában tartó rács. Töröljük ki tehát naplónkból a félelmet is, lomtárban a helye. De egy fogalom itt motoszkál bennem: az utazás. Az úton levés. A mögöttes elhagyása a cél ismerete nélkül. Mondhatnánk így is: a mozgás esztétikája. A lendület izgalma. A rátalálás esélye. Avagy: az út vezetne bennünket?