Beszédes István
Bizonyosság, semmitapintás

Valamiféle hajóút kellene:
haladó tétlenség hálókkal teli vizeken,
megtelni színjátszó életekkel,
mielőtt lemegy a nap és a mélység kapuja kitágul.

Mielőtt elérne a küszöbön a pánik,
jó lenne kettős szárnyat növeszteni,
a csapóhálók elől megfontolt hirtelenséggel
felemelkedni a sóhaj légáramlatán.

Valamit végül majd kezdeni kell a testtel,
felszálláskor terhet jelenthet a zuhanásemlék,
emlékezetében az örökülhagyóknak
meghalnak a hasonmás végtagok.

Egy Ikarosz-szárny a háton,
apák katéterrel ledöfött fallosza,
meg a sok magunkba rejtett faló,
a sok láthatatlan bizonyosság, semmitapintás.

Nem körmök, térdkalácsok, a terv szerint lehetőség kéne lenni,
két part között hömpölygő lélekáradatnak,
de lehet, hogy máris sivatag vagyunk,
amelynek porát öreg csontokból őrölte a kő.