Gergely Tamás: Stockholmi félpercesek

Angyal

Vadmalacnak gyerekkori álma volt, hogy angyal legyen. Majd megfeledkezett róla, viharos fiatalság, ám a harminchoz közeledvén elõbújt ismét kívánsága.

Mivel úgy gondolta, hogy magától nem megy, szerzett két hattyúszárnyat, amit megtoldott félkiló lúdtollal, s beállított azzal egy ortopéd orvoshoz, csatolná fel neki a szerkezetet.

Az ortopédek sokat látnak, így a megszólítottnak szeme sem rezzent. Felfektette Vadmalacot az asztalra. Végigtapogatta a vállát, lapockáját, így fedezte fel a szárnyát. Egy láthatatlan, ám erõteljes szárny, amilyen nem sok vaddisznónak van.

Ekkor már felkiáltott, mert az ilyesmi ugyancsak ritka eset:

– Hiszen te angyal vagy, Vadmalac!