Bartha György
felhők

le-fel a szobában
teszel-veszel feleslegesen
onnan ide és innen oda
hasznosnak érzed magad
izgató tagadhatatlan
mint az észbontó habfoltok mellettem
összeérnek nőtestek
olvadnak egymásba
madártej a tálban
látod már magad is

az édes csókot szerettem
szeretem a morzsát is
szád szögletében ami
akár a téli felhő néha
amolyan csoda
és egy szerető karjaiban
mi lehet durvaság
mi a gyengéd kényeztetés

csak nézek csak érzem
hatalmat adok kezedbe