Czirok Attila
A hantmadár fészke

ajkaidhoz mértem
a távolságot
szívem nyugtalan
szárnyal mint
költöző hantmadár
lábaink hidat alkotnak
a bárasztal alatt
csodállak mint
pihent reggelt
álmatlan éjjel után
ujjaid fehér ágak
földed vagyok
gyökeret versz
bennem mélyen
végtelen csönd vagy
(madár)dalod néma
és várakozó
szívemnek
viharbiztos fészke