Baigaagui Alchoor
A prédikátor

Kezdetben vala a hallgatás,
Mennyekig futó
Ködszirtek hallgatása
A mélység színén,
Hol kísér egy csöndes dal,

Szíved hangja:
– Nekem sírni nem szabadna?
Most fakult olajvászonra fest
A semmi és a soha:
Hirdetve
Új, égi hangokat;
Kendőzött leplezetlensége
Majdan ketté hasad.
Vörösen izzó felhőhegyek,
Megannyi harsona
Csontozott igék,
Veretes szózatok,

Isten, mint ember:
– Ifjúként vénen halok?
Dörgő hanggal egymásba forgó hegyek
Örvénylő tánca,
Fel-fellobbanó mozdulatlanság,
Álmodó, imára kulcsolt kezek
Égő fohásza,

Ébredésben árván maradt
Ökölbe szorult végtagok:
– Ó Uram! Imádkozni így, hogy fogok?

Törcsi Levente Balázs fordítása