Radivoj Šajtinac
Hajdanán és manapság

Hogy kerültek a fáraó unokái az épület előtti kioszkba
Az ezüst ékszerek, aranyozott sminkek honnan
Apró lakat helyett ez a lótuszbimbó
Ki enyeleg itt a mocskos földszint meggörnyedt lakóival
Ki az vajon, aki büntetlenül az alvilág mélabús járataiban matat
Aki kétes származásával kérkedik és csal
S piramisfalazó verejtékes napszámosokat
Szemhéjuk alatt kavicsokat tűrő félvak kőfaragókat
Konyhaszagokba öltözött feleségeket
Sáfrányszinű aktatáskás kopjásokat
Újságokkal és dohánnyal mérgez halálra lassan
A nő mindezt a résen át látja, az üres fegyverműhelyt
Célozza ezredéve majd ó mily furcsa szerzet
Közelebb jön egy napon, kásássá vált nyárfaleveleket tapos
A celofánnal, sztaniollal, nyállal és cigarettacsikkekkel álcázott
Sáros és erőszakos névtelen mai mítoszroncs
Lehajol, beles a hasadékon, megfordul és felkiált
Kié ez a birodalom, ugyan kié, kinek dolgoznak mocskos pénzért
ezek a statiszták?

Kovács Jolánka fordítása