Berecz Péter Áron
Dísznövény

Búsan nézi a vén holdember,
ki gyermekét cipeli,
s nem nevet,
ki féltő gonddal figyeli,
hogy miért folyik itt vér,
miért vadul meg az ember
ha a fénnyel szembenéz,
és hol a rezdülés, mikor
két ráncos kéz összeér.
Nem érti a bús holdember,
csak nézi, nézi bambán,
remélve, hogy választ kap egyszer,
mert az egész világ ott a vállán,
s nem kérdezi senki, tetszik-e neki,
amit lát, mit érez, hogy mi itt sokan,
ő ott egyedül, s vágyakozva nézi
az égnek emelt vágyakozó szemeket,
mert nem szólt neki senki, hogy a beton
között, nincs szeretet.