Döme Szabolcs
Repülő Lőwy

Lőwy egy ólszerű vályogházban lakott Mali Breg falu szélén. Alacsony, fehérre meszelt házával szemben, az út túloldalától szántóföldek sorakoztak egészen a közeli város széléig. Egyik-másik útszéli parcella szegletében trágyahalom barnállott, és itt-ott fóliasátrak csőszerkezetei álltak, mint elhullott őslények vagy partravetett bálnák szürkésfehér csontvázai.
__Lőwynek volt egy tehene, az tartotta el. A tejet minden reggel egy szürke alumíniumkannában szállította kerékpárjával a tejfeldolgozó-vállalat Mali Bregben működő átvevőállomására. Szabadidejében, melyből sok volt, a televíziót nézte, a rádiót hallgatta, vagy ha már unta mindkettőt, kiült az udvarra a nagy diófa alá, meggyújtott egy cigarettát, és az utcai villanyvezetékek párhuzamos csíkjain üldögélő madarakat elnézve elmélkedett mindenféléről.
__Aztán egy esős, barátságtalan délutánon egyszerre unalmasnak és üresnek találta egész életét, annak minden díszletét: a házat, a tévét, a tehenet, még azt a két magas jegenyefát is, amelyre bentről, az ablakon keresztül rálátott. Úgy érezte, új életcélokat kell maga elé kitűznie, új kihívásokra vágyik. Néhány napnyi tanácstalanság után végre szilárdan elhatározta, hogy valóra váltja régi, ifjúkori álmát, vagyis eldöntötte, hogy megtanul repülni.
Először elpuhult testét kellett szigorú edzésmunkára fognia. Lőwy maga is meglepődött, mennyire nehezére esik alkalmazkodni a fejlesztő tornagyakorlatok jelentette igénybevételhez: szinte állandóan kínzó izomláz gyötörte minden tagját. Délelőttönként, miután megetette és megfejte a tehenet, s átadta a tejet az állomáson, úgy kilenc és tizenkét óra között egyfolytában edzett: karlendítéseket, fekvőtámaszokat végzett, hogy karjai gyorsak és erősek, guggolt, ugrált és futkározott, hogy lábai elég fürgék legyenek a felszálláshoz. Még akadálypályát is épített az udvarán téglákból és földdel töltött műanyag palackokból. Délutánonként egyensúlyérzékét tökéletesítette, melyet kulcsfontosságúnak tartott a biztonságos repülés elsajátításához. Ilyenkor egy konyharuhával bekötötte a szemeit, egy lábra állt, és oldalra nyújtott karokkal két-három óra hosszat maradt mozdulatlanul ebben a testhelyzetben. Aztán lábat cserélt, és megismételte. Ha egyensúlyozás közben esetleg orra bukott, azonnal talpra ugrott, leporolta magát, és folytatta. Habár izmai úgy zsibogtak és lüktettek a túlerőltetéstől, mintha tűvel szurkálnák őket, és a légszomjtól úgy tátogott, mint egy vergődő hal, makacsul folytatta a gyakorlatokat. Lőwy elhivatottsága és céltudatossága az idő előrehaladtával sem csökkent. Az eredmények sem maradtak el.
__Fél évvel a napi tréning megkezdése után, valamikor december közepe táján emelkedett először a levegőbe. Karjait ekkor már olyan sebességgel tudta fel-le mozgatni, hogy szemből valódi szárnyak benyomását keltették. Míg villámgyorsan csapkodott a karjaival, akár egy kolibri, óvatosan lábujjhegyre állt, és egyensúlyozott. Aztán lábait váratlanul egyre könnyebbnek kezdte érezni, összpontosított, megfeszítette minden erejét és felemelkedett. Körülbelül egy méterre emelkedett a talajtól, majd sikerült előre dőlnie, nagyjából úgy, mint egy tornásznak a gyűrűn. Lőwyt újszerű, mámorító érzés öntötte el. Legfeljebb tíz másodpercig maradt ebben a lebegő testhelyzetben, utána elveszítette egyensúlyát, és kíméletlenül, arccal előre a sárba vágódott. Mosolyogva tápászkodott fel. A továbbiakban még lelkesebben folytatta az edzést.
__Napról napra magasabbra merészkedett, és hosszabb időt töltött a levegőben. Az állóképessége is fejlődött; olyannyira, hogy a tavasz beköszöntekor Lőwy már magabiztosan, gyors irányváltásokkal röpködött az udvarban ide-oda, mint egy óriási szitakötő. Ha egy-két óra elteltével már nem bírta tovább szusszal a repülést, lábaival megkapaszkodott a diófa valamelyik vastagabb ágán, vagy egyszerűen felült a góré tetejére, pihent és nézelődött. Mozgása már a földön is a madarakéra emlékeztetett: ha két lábon járt, nyaka megnyúlt és kissé előrehajlott, mint a keselyűké.
__Mali Breg többi lakója először értetlenül állt Lőwy új szokása előtt, korábban nem hallottak ilyesmiről. Ám rövidesen hozzászoktak ahhoz, hogy a levegőben látják, és többen azt gondolták, hogy Lőwy bizonyára valamilyen extrém sportnak hódol. Az extrém sportokról ugyanis, a televíziónak hála, az összes falulakónak volt tudomása. Ha volt is némi ellenérzés egyesekben a „különcködés” miatt, az elsősorban azért volt, mert nehezményezték, hogy odafentről akadálytalanul beláthat minden udvarba, és titokban, például az éj leple alatt leszállhat szinte bárhová. De miután hónapokig látták röpködni, mégsem történt egyetlen ilyen jellegű incidens sem, a gyanakvás szertefoszlott, és elfogadták, hogy Lőwy időnként felbukkan fölöttük Mali Breg egén.
__A repülés Lőwy előtt a szabadság érzetének új dimenzióit nyitotta meg. Egyik kedvelt időtöltése volt csillagfényes éjszakákon a magasba emelkedni. Ilyenkor fejjel felfelé fordulva gyönyörködött a pislákoló csillagokban és elképzelte, hogy egyszer a távoli Tejút égi ösvényéig elrepül. Máskor hosszú távú, ahogyan ő nevezte, „sétarepüléseket” tett távoli településekig, folyókig vagy hegyekig, majd hazarepült.
__Madártávlatból az ismerős táj is egészen új oldalát mutatta. A termőföldek hatalmas rongyszőnyeggé olvadtak össze, a települések medúzák, polipok, és sakktáblák alakjában tárultak Lőwy elé, a folyók pedig szürke, csillogó, görbe vonalaknak tűntek. Eljutott odáig, hogy többet volt a levegőben, mint a földön. Életének unalmas, régi menetét mindinkább izgalmas, kiszámíthatatlan hétköznapokra cserélte.
__Először eladta a tehenét, majd apránként minden ingóságát. Azt evett, amit éppen talált. Néha kénytelen volt lopni is, de arra azért mindig ügyelt, hogy csak annyi gyümölcsöt, zöldséget, vagy padlásokra száradni felaggatott kolbászt és sonkát tulajdonítson el, amennyi pillanatnyi testi szükségleteit fedezi; sohasem halmozott fel nagyobb készleteket. Folyókból és pocsolyákból ivott. Túl körülményes volt állandóan hazarepülni, és Mali Bregbe már csak puszta megszokásból tért vissza. Egyre ritkábban aludt otthon. Éjjelre általában fákon, elhagyatott gyárépületekben, vagy üresen álló házakban húzta meg magát.
__Aztán maradék földi kötöttségeit is felszámolta. Nagy betűkkel felírta egy A4-es papírlapra, hogy „EZ A HÁZ ELADÓ”, a lapot pedig kitette vályogháza egyik utcai ablakába, hogy lássák az emberek, és híre menjen. Hamarosan el is kelt az ólszerű, pici ház.
__Aztán Lőwyt nem látták többé Mali Bregben. Végleg elrepült. Talán a költözőmadarakat követve messzi tájakra vándorolt, és ott letelepedett, talán egy vadász végzett vele, talán kalandvágytól hajtva a Tejút felé vette az irányt. A falubeliek egy ideig még találgatták, vajon mi történhetett vele, hová lett, de aztán elfelejtették; pontosan úgy, mintha sohasem élt volna közöttük.