Kántor Zsolt
Por-teátrum

A nagy szavak voltaképp kicsik.
Semmivé válnak rögtön, ha jön a tett.
Bepiszkolódik szmoking, zsakett.
Újra reggel lesz, a bolt kinyit.

Megint nem jönnek be hercegek, urak,
csak a szokott, alábecsült társulat.
Egy-két eladósodott maszek.
Szeretni való hörcsögök, nyulak.

S mire valók, mondd, a képzeletbeli utak?
Este becsap az átszellemült kábulat,
s elpárolog a lelkesedés rendre.

Próbálkozz hát nyelvvel, beszéddel éjjelente –
Imád a tornyok fölött törjön utat.
Hajnalra döbbenj rá, hogy minden forma lyukas.

És a gondolatok nem állnak meg, mennek!