Benedek Miklós
Táncház

petróleumlámpa fénye
árasztja el a termet
ugyanez csillog a szemekben
és a homlokokon gyöngyöző
izzadságcseppekben is.
egy széken ülve nézem
ahogy a teste kézről-kézre jár.
néha bátorítóan rám tekint
és tovább forog
érzem ahogy a szoknyája
légörvényt kavar
míg körülöttem
egyre lassabban múlik az idő
és már a zenét sem hallom tisztán
csak távoli
zúgást nevetést nyögéseket
hallok mintha egy másik
helyiségben tartózkodnék
ahol semmi sincs
csak én
meg egy szoknya
ami légörvényt kavar
meg egy kakukkos óra
amely visszafele jár.