Bartha György
remény

így vagyunk
itt vagyunk
újabb évgyűrű nyakamban
a kemény fa elbírja
mint talán tortán a habhegy
s az el nem apadó folyó
állja

halódó holt anyag
gyökeret már nem ereszt
lombja sem lesz

várunk
várunk érintetlen-fehéren
fehér álom-nászra

s vajon
ÉS vajon

hát így vagyunk
itt vagyunk
ahogyan végül a folyó