Celler Kiss Tamás
fürdőszobaszőnyeg

nem emlékszem, mikor, biztosan,
amikor bátrabb voltam, mint máskor,
leterítettem egy szőnyeget.
nem emlékszem, miért, biztosan,
mert jó ember akartam lenni, megengedtem,
hogy cipővel a lábukon jöjjenek.
és jöttek, ki erről, ki arról,
jöttek tiszta talppal és sárossal,
jöttek táncolva, a lábukat húzva,
jöttek jó hírrel meg rossz hírrel,
jöttek egészen és korcsan.

nem emlékszem, mikor, biztosan,
amikor egyedül maradtam,
karomat széttárva, arccal
a szőnyegre feküdtem.
olyan sok idő telt el így,
hogy azóta már nem emlékszem,
a szőnyeget vagy a cipőtalpak nyomát ölelem.