Gergely Tamás
Ő regénye
Keresi az istent, hallgat

Ő mindent látott. Egy fegyveres pisztollyal fenyegette meg a tisztet, hogy lelövi, ám a vezérnek más volt a terve. Hogy vágják annak a testét ketté, s a felső részt akasszák nyársra. Tudják meg a reguláris hadsereg katonái, a később érkezők, mire számíthatnak.
A kiadott parancs teljesítve lett: az áldozatnak egyenként vágták le a végtagjait, miközben még élt.
Ordított a fájdalomtól, vére széles sugárban spriccolt.
Egyik-másik gyilkosa meg is kóstolta. A vért.
Ő a teherautó rakterén mindent látott, de moccanni sem mert, hogy ne vegyék észre.

Elképed: ilyen szégyentelenül? Putyinra gondol, annak „kijevi falovára”: segélymunkások gyanánt küldte volna be katonáit Kelet-Ukrajnába. Aztán Obama meg Merkel nem vette be a maszlagot.
„Csak kíváncsi volt? A vérre... Vagy hogy ezen a démoni módon legyőzte?” A tisztet, az ellenfelet.
Az lepi meg, hogy nem szégyelli. Tudta, hogy mindenki felismeri a fondorkodását, fondorkodott mégis, kommunista tempó, Ő ismeri ezt a fajtát, igen jól ismeri.
Suárez megharapta az ellenfél egyik játékosát, annak a vállát. Azt hitte, senki nem veszi észre – csak a fél világ röhögött rajta.
Ő-nek most enyhén émelyeg a gyomra. Nem is jól mondja, valami olyat érez, minth a gyomra émelyegne, pedig nem a gyomra, legszívesebben úgy fogalmazna, hogy a lelke émelyeg. Putyin „megharapta”.
Érzékeny lélek.

Hogy megharapta, az „egy külön tál tészta”, hanem hogy egy ország felmenti, meglepi Ő-t, az az igazság. Suárez, ha valaki nem tudná, megmart, újra megmart egy futballjátékost, ám a nemzet felmenti, mert értük tette. Úgy mondják...
Mondja: a szunnik ölik a síitákat, a síiták meg a szunnikat, már eddig háromszor annyi az áldozatok száma, mint 2013-ban. Az emberek elveszítették a bizalmukat a politikusokban, úgy tartják, csak a Jóisten segítheti meg őket.
Április végén járnak, imádkozik. Az Istent keresi, hol találja?
Ő maga sem szunni, sem síita, és egyáltalán: nem hisz az Istenben, s ha imádkozik, csak szótlanul: „gyenge lélekben”. Abban a reményben, gondolataival termel kis energiát.

Létezne gondolatátvitel? Medvegyev szavaiban sem hisz, amikor azt állítja, hogy Obama nem volt elég rugalmas a szankciókat ellenük meghozva. Hogy az amerikai elnök miatt alakul ki a második hidegháború.
„Hanem mostanra megszelídültek.” Hiszen szavaztak, megszavazták azokat, akiket korábban lefasisztáztak.
„Világháborút” olvas a „hidegháború” helyett, majd, amikor tévedésére rájön, legyint. Mindössze legyint. Abbahagyja a „filozofálást”, motorkerékpárja motrát repeszti.
Azt legalább maga igazgatja. Tehát biztos.

Motorkerékpár motrát repeszteni egyetlen öröme. Kikapcsolódása, elfelejti, hogy ő maga síita vagy szunni. Hutu vagy tucci. Hogy bármelyik pillanatban... Száz nő halt meg Nigériában, úgy tudja, Jób városában, a központban, várták a buszt. Előbb egy teherautóban robbant egy óriási erősségű bomba, majd amikor kíváncsiskodók odagyűltek, robbant a második egy mikrobuszban.
A harapás-jelenetről különben maga a „szerző”, Suárez azt állítja, hogy egész egyszerűen összeütköztek az olasszal, nem történt semmi harapás.
Keresi az Istent, hol találja meg? A motorban lakozna? Vagy a motorbúgásban?
Emberi végtagok szakadnak, láb test nélkül repül, test kar nélkül vitorláz. Mint egy rémséges vityebszki kép, gondolja Ő. Chagall meg... a Guernica együtt, egymásba oltva.