Kántor Zsolt
Sartre emlékére

S a hiedelmek benövik a politikát. Fatalista attitűd egybeforrasztva a moralistával. Rítusokban szublimálódik. A gáttalan „maiság” fixa ideája. Tárgy: érdek és rögtönzés. Egy imát mondok el Ukrajnáért. Átremeg, átsugárzik a rosszindulat a közjó színpadán. Itt a mozgalom idegösszeroppanása. Totalitás. Kohézió és koherencia. Elúszik a megérzés. Átfordul. Valaki fogja már marokra a beszédet. És sózzon a szegre. Szenvedély. Az eldobott kavics. Süllyed. Az elektronika beméri. Körültapogatja a múlt. Egy hal szopogatja a membránt. A partról nem látni a csendet. Alá kell menni. Belebújni. Ha másként élsz, levegőhöz jutsz. Nincs hova kivonulni. Szingapúr? Dubai? Santa Lucia. Műanyag reneszánszok. Technikai éden, gyilkos depresszióval nyakon öntve. Hűvös kapszulák. Eredeti élet-por, magány sehol. Szárított csíra. Guanó és pinea.