Kántor Zsolt
A simogatás az engedelmesség nyelve

Mi történik, amikor elmúlik, ami megmarad? Simogatlak, mert kérted. Engedelmességem nem érdem. Egy képesség, ami elszalad néha idegen területekre. S miként hajol el, ami újraírja? Nem tudja megmondani. Anyagszerű mozzanatok torlódása a válasz. (Totális öröm a kvarkok között. Mintha egy elektron hullámjelenségként vágódna a célba. Sperma.) Benső-elemzés. A megfigyelés gondolatisága, bölcselete. Koncentráció. Érlelődés. A lemondás széthullása, apró darabokra. Majd a koncepció kisimulása, mint eleven ellentét. A kéz szétszedi a betanult koreográfiát mozdulatokra, apró csont-szerszámok, inak, porcok nyüzsögnek a képernyőn. Az ópium, mint hangszer. Autentikus opus-típus. Konfirmációs vers. Esztétikai otthon. Életprogram. Az új horizont intenzitása. De a nyelv eljut a szájig és összebújnak. A „képtelen” feltűnik majd eltűnik. Egy ív marad utána. Ezt játssza a beszéd. A dialógus forrásában nyúlkál és kipiszkálja az értelmét a titoknak. Az intuíció egy védelmi rendszerként felügyeli a vizsgálatot.