Kántor Zsolt
Analógiák

Az abszurd-groteszk totem egy hegedűtokban fekszik. A felülmúlt alulra kerül. Mint a kifejeződés az ábrázolandóval szemben. Hirtelen felül a távozó lélek a másvilág küszöbén. És járni kezd. Kontinensek pörögnek fel, s szakadnak széjjel a virtuális sztrádán. A repülőtér egy mintázat a pillangó szárnyán. Szimbiózisok jönnek létre. A puritán most az expresszív vége. A monumentális romantikusként keresi a kenyerét. A pragmatikus és az utópikus színpompás egységében ott van a szertefoszlás esélye. Az értelem és az idő egymásnak esik. Élsz, s ez feljogosít a gondolkodásra. A létezés egy katedra. És velejéig boldog működés! Egy magnézium-lobbanás és jön a megtartó eltűnés!