Bíró Tímea
Hidegút

szigorú tél volt
nem akarta
meghazudtolni magát
gondoskodott a
mínuszállapotokról
apám pofonjai
ráfagytak anyám
arcára
máskor a könny
és a nyál keveréke
deresedett a bőrre
nem erotikus
télen nőt verni
harisnyában
a fűtetlen fürdőszobában
ácsorogni
engedelmeskedni
a gyengeségnek
meghunyászkodni
mert mindig
ugyanaz a hunyó
hangos zokogás
a bújócska vége
ha kérhetem
vércseppek nélkül
nem látom
de a szagát érzem
oda se nézek
csak virrasztok
a margarin fölött
hogy kiolvadjon
rákenhessem
a kenyérre
anyám törött csuklóval
nem tud főzni
kiesik a kezéből
a fakanál
és az élet