Gergely Tamás: Őzite a mesék birodalmában VI.
Ki lehet Gulliver?

„Törpe vagyok én, Anyukám?, kérdezte Őzite.” Fel volt készülve a legrosszabbra.De Anyukája megnyugtatta: „Te még kicsi vagy, de megnősz. Akkorára, mint én.Vagy még magasabbra.”

„Még magasabbra?”

Őzite Anyukája nem mondta, de eszébe jutott az ő gida-kora. Azon a Réten, ahol ő nőtt fel, a fű nem volt ilyen sűrű és ilyen zöld… Azonkívül félve ettek a Nagy Medve miatt…

Őzite újra kérdezett: „Lehet valaki egyszerre nagy meg kicsi?”

„Hiszen Alice olyan. Hol nagy, hol kicsi, attól függ, milyen pogácsát eszik…”

Őzite másként gondolta: „Anélkül, hogy bármit is enne. Varázsgombát vagy varázspogácsát…” Majd elmagyarázta, hogy jártában-keltében, Meseországban találkozott valakivel, aki hol nagy volt, hol kicsi, bár mindig ugyanakkora volt. A többiek voltak túl nagyok, vagy túl kicsik hozzá képest…

Anyukája összeszorítva a szemét kérdi:

„Gulliverre gondolsz?”

Eltalálta. „Nahát, ez nagyon érdekes!”, gondolja. „Hogy ez a Gida mennyit tapasztalt!”

Őzite bólintott.

„Hiszen akkor láttad a saját szemeddel. Olyan Gulliver, mint ez a rothadt alma előttünk: nagy egy vöröshangyának, kicsi neked, két falással felfalnád. Ha nem lenne rothadt.

Őzite még ennyivel sem elégedett meg. Sőt, ettől jött igazán zavarba. Azt kérdi Anyukájától:

„Anyukán, lehetek én is egy »gulliver«?”

„Hogy gondolod?”, tudakolja az Anyukája.

„Úgy gondoltam, hogy kicsi vagyok hozzád képest, de óriás egy Csiga mellett. Illetve egy Csiga törpe mellettem…”

Anyukája büszke lett hirtelen a gidájára. Olyannyira, hogy könny gyűlt a szemébe.

„Őzite, te gondolkozol!”, mondta.

* Swift: Gulliver utazása