Vass Tibor
Kámforosdi
Az El, Kondor, pláza idejében

Kámforos,
ezt mondja nagyanyám,
nagy idők tanúja
a mentolos cukorra,
egy zacskó mentolos cukorral ülök ki a kertbe
hallgatni az érdekes hangú, kondorokker stoppermadarat,
figyelni, ahogy kiméri az időt,
egy egész zacskó nagyanyámmal,
megjön az egészen érdekes hangú, kondorokker stoppermadár,
hogy mindketten időmértéktelenül a nyelvünkkel játszhassunk,
ő a mentolszíneget szopogatja,
én a kámforost,
neki a nyálbuborék szelektív hulladék,
a mítoszok háta mögé eső hangok,
nekem az elnagyanyátlanodott zacskó, a papírok,
s a töltött rész a cukorkában,
ez most éppen töltött,
pedig én a töltetlent szeretem,
nem kell nekem a végére az összetett,
keménykötésű íz, a koncentrátum,
végig akarom, egyenletesen, ugyanazt, ugyanúgy,
ne robbanjon semmi,
hogy aztán hirtelen higgadjon le, békekéküljön meg.

A távolból beszól a műlovarnő,
itt az idő, most vagy lova,
most jön az érdekes hangú, kondorokker stoppermadár
kimérni az időt, és érdekes hangjával teleérdekli a környéket,
érdekhangja van,
érdekből teszi, amit tesz,
hírül adja más, kevésbé érdekes hangú,
halványabb kondorokker hímeknek az ittlétét,
a tojók hangja nem érdekli,
a tojókban más érdekli őt,
mértéktelenül,
a kámforitásuk,
megszállottságuk, erőteljük, elragadtatásuk,
kipárolgásuk,
s aztán hirtelen tűnésük,
átmenet nélküli szertefoszlásuk,
a kámforpont kitapinthatása,
a kámforrponton habzó nyálbuborékok,
a tollak tolulása,
s ami marad utána, a szelektív hulladék,
a válogatás, a törmelék törmelékeny védelme.

Az érdekes hangú, kondorokker stoppermadár
érdekes hangon érdeklődik és aztán teszi, amit tesz,
toszi, amit tosz,
a mit teszek, jajokból mítoszok java kerekedik,
nem lesz könnyű innen származtatni az ősidőt,
de a tudósok majd megoldják ezt is,
ahogy annyi más mindent megoldanak,
a hímek az érdekes hangú, kondorokker stoppermadárra irigykednek,
az érdekvédelmiek behajtják a tagdíjakat,
a tojók meg tojnak az egészre.

Az érdekes hangú, kondorokker stoppermadarat
egyes seggnyaló tojók
elmondásuk szerint
államérdekből engedik közel magukhoz,
ezt a békát le kell nyelni,
egyik ebkámfor, másik kutyamentol,
atyaég, ennyi állat nem is fér a bárkába.

Új időknek új valagaival
jön a mítoszagy, egy távoli kerttulajdonos,
akinek legszebb fája koronájában önösérdeklődik
az érdekes hangú, kondorokker stoppermadár,
akinek valamivel agyon kell ütnie az időt,
távlézerfegyverével kettészeli
az érdekes hangú, kondorokker stoppermadarat,
a helyi piacon már mint
érdekelt feleit árusítja óriási kedvezménnyel.
Még dalol is hozzá,
azzal csalja oda az odacsalódásra hajlamosakat,
s azok óvatlan pillanataiban
mítoszaikat magáévá teszi,
némelyiknek fel sem tűnik,
hogy közben kámforrá válik mindene.

Az idő lóra ül,
nagyanyám tűkön,
megoldunk mindent a maga idegében.