Celler Kiss Tamás
a magaslat lentről

mi közöm nekem az elmúláshoz?
az ember mindig készen áll valamire.
egy test meleget ad le egy másik testnek,
mérföldkövek nőnek ki a földből,
sorsokat cserélnek életekre, ilyesmi.

persze azt sem mondom, hogy jó itt a képernyő
előtt mozdulatlanul – érintésed nélkül
szép lassan elsötétülök.
(ez átmeneti időszak, ilyenkor
helye van a kilátástalanságnak.)

nos, azt tanácsolom, hogy ezt az
életszakaszt még ácsorogd végig.
aztán menj, láss tisztán; leld benne örömöd!