Kántor Zsolt
A reggel a regényből bújik ki

Mint egy könyvjelző, a hajnal lapoz egyet a könyvben. Az öröm nem mindig mondja meg, mi a célja? Sokszor egyszerűen a tudat csinál egy biciklicselt és faképnél hagyja a kétkedő védelmet. S a tények terepasztalára rozsdavörös bársonytakaróként borul a kábulat. Egy operával és tiramisu evéssel kezdőd-ne. Ott volna a rádió, hervatag csicsergéssel. Leporelló a szoba közepén. Ólomkatonák a vitrinben. Gátak, fa kocsik, citromsárga matchboxok. Polcon fészkelődő, nyöszörgő babák. Minden újabb olvasat egy-egy alkotó félreértés. Az élménynek szükséges feltétele a tévedés. A mohával benőtt résbe belecsúszott a kapaszkodó kéz. S a talált metafora? Levegőbeli piktogramként tűnt el a szájban. A regény jóllakott.