Verebes Ernő
Közönséges sztrájk

A közönségszervezők sztrájkba kezdtek.
Közönséges sztrájkba.
Nincs, mi útjába állna a munkabeszüntetésnek.
A kiharcolt munkátlanságnak.
Kiszámolták, milyen nehéz lesz.
Nem szervezni publikumot, csak hagyni.
Hagyni, jöjjenek, ha akarnak.
Vajon hányan lesznek?
Nehéz hagyni, csak így, hogy jöjjenek.
Nem kell hagyni.
Akkor inkább ne jöjjenek.
Megakadályozni az akarást, ez a tiszta beszéd.
Így hangzott el, a szakszervezeti ülésen.
És ekkor felszólalt az alelnök:
Megakadályozni? Az munka.
Igen, így az elnök. De az ördög nem alszik:
Ha jönnek, elbuktunk.
Dolgozzunk azon, hogy ne jöjjenek.
Szóba sem jöhet. Mi nem dolgozhatunk, így az alelnök.
De nem is alhatunk, így az elnök.
Hagyjuk, hogy cselekedjünk?
Hagyjuk magunkat hagyni, hangzik valahonnan.
Felzúg a tagság, nem tetszik az érv.
Tessék ezt alátámasztani, különben felvesszük a munkát!
A nem alvás nem jelent munkát, így az elnök.
Akkor ne aludjunk? – zúg a tagság.
Nem, csak ne engedjük jönni őket, így az elnök.
Tévedés. Hagyni kell nem jönni őket, így az alelnök.
Hagyni, vagy nem engedni.
Nem mindegy, hogy mindegy? – hangzik valahonnan.
Nekünk az. Mindegy, zúg a tagság.
Ha mindegy lenne, nem tettük volna le, így az elnök.
Ahhoz először fel kell venni, így az alelnök.
A munkát nem lehet felvenni vagy letenni, az van.
Pláne a közönséges munkát. Annak úgyis mindegy.
Viszonyulni kell a közönséghez, ez a mi alapvető problémánk.
Azt nem lehet, így az alelnök, a közönségnek kell mihozzánk.
Csóválja már inkább a kutya, ne a farok.
Kérdezzük meg a tagságot.
Kérdezzenek minket, zúg a tagság.
Na, ki itt a farok?
A közönség, zúg a tagság.
És a kutya?
Mi vagyunk!
Na, látja, így az alelnök.
Mi az, hogy na, látja? A tagság olyan, mint a közönség: de akkor sem farok!
A tagság zúg: mi nem vagyunk farok!
A közönség sem az, így az elnök.
Az alelnök, akár egy pedagógus: akkor meg miért sztrájkolunk?
Hogy magától jöjjön, így az elnök.
Hogy ne jöjjön, zúg a tagság.
A közönség magától jön. Ha nem, akkor nem közönség.
Hát mi, kérdi az elnök.
Egy beszervezett tömeg.
És ha el sem jön?
Akkor, pláne nem közönség.
A közönség akkor közönség, ha eljön.
És ha el sem jön?
Maga most vizsgáztat engem?
És ha el sem jön?
Akkor odakint szétrobban, és utcazaj lesz belőle.
Az utcazaj is beszűrődik néha.
Igen, de az nem nevezhető közönségnek.
Csak, mert nem látszik? Az utcazaj közönséges zaj.
Ezzel nem bizonyít semmit.
Nem vagyunk utcazaj, zúg a tagság.
Pedig úgy hallom, így az elnök.
Meg kell egyeznünk abban, hogy hagyjuk vagy nem engedjük.
Elvi kérdés, de mi van akkor, ha hagyjuk, hogy ne jöjjön, és ő mégis jön?
Megakadályozzuk, és úgy csinálunk, mintha csak hagytuk volna, hogy ne jöjjön.
Az utcazajt sem lehet megakadályozni, hogy beszűrődjön.
De lehet nem hallani.
Nem lehet.
De lehet.
Értelmetlen vita, zúg a tagság.
Az elvek talaján én járok egyenes úton, így az elnök.
Én meg ön után, még egyenesebben, így az alelnök:
Mert látom, ha rosszul kanyarodik.
Két pont között a legrövidebb út a meredek, így az elnök.
Lefelé nem, így az alelnök.
Hagyjuk már a két pontot, zúg a tagság.
Pedig a közönséget szervezni kell, azért, hogy ne jöjjön, így az elnök.
Csak hagyni, hogy ne, így az alelnök.
Teszünk a közönségre, zúg a tagság.
Ne legyen előadás, akkor majd nem jön.
A közönség akkor is jön.
De mire?
A közönség akkor is jön.
Ne legyen előadás, zúg a tagság.
Akkor is jön.
Attól, hogy mondjuk, hogy ne legyen, még van előadás.
Az meg hogy lehet?
Előadás van, mégpedig magától.
Közönség nélkül, nem megy.
De. Pont a közönség szüli.
Ha be sem engedjük, akkor hogy szüli, kérdi az elnök.
Már eleve benn van. A közönség előbb volt bent, mint a szereplők.
Hamis populizmus, zúg a tagság.
Közönség nincs a darab előtt!
Dehogynem. Még az előző előadásról maradt ott.
Az már nem ugyanaz a közönség.
Dehogynem. Az előadások átörökítik a közönséget.
Le az előadásokkal, zúg a tagság.
Le az előadásokkal, így az alelnök.
A döntés engem illet, így az elnök.
Halljuk már, halljuk, zúg a tagság.
A döntésem a következő, így az elnök.
Halljuk már, így az alelnök, nem várhatunk itt estig, kezdődik az előadás.
Ha lesz közönség, játszunk, így az elnök.
És ha nem, mi lesz, zúg a tagság.
Akkor lesz kinek nem játszanunk, így az alelnök.
Akkor nem lesz kinek játszanunk, így az elnök.
Hajrá, zúg a tagság.
A tagság zúg: hajrá!