Fenyvesi Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva 2.
Majtényi Mihály

¤
Jött a végtelenből,
ment a végtelen felé,
két zsákmány között
egy pici porcelántigris.
Hátán sárga-fekete sávok.
Szobor az íróasztalon,
Egy kristály hamutartó,
töltőtollak, ceruzák,
radírgumik, dossziék,
könyvek szomszédságában.
Az asztalon, amely
folyton változtatta a helyét.
Hol itt állt, hol ott.
Jobbra, balra, középen.
A szoba is változott, olykor
egy másik városba költözött.
A tigris türelemmel figyelte
az úgynevezett kontextust.
Sohasem mozdult, pedig
körülötte minden változott.
Ilyen a porcelánélet.

¤
Hetente egy hírkopf és egy tárca.
Délelőtti feketék, kvaterka
a szerkesztőségben.
Magyar Szó, békebeli Újvidék.
Néhány illatos szivar,
olykor egy-egy doboz Caporal.

¤
„Mesélni szeretnék a zseblámpámról”.
„Elmondom nektek a villanycsengőm történetét”.
Csodálatosan tudott írni a tárgyakról,
a belsőzseb rabszolgájáról,
a pénztárcáról, a zsebóráról.
Ahogy senki sem. Az élet,
a létezés apró ügyeiről.

¤
Bácskai nagy vizek
a Duna és a Tisza között.
Népdal nem született,
csak egy-két mondás - az is német -,
a császár csatornájának partjain.
Csak Molter Károly úszkált benne,
a zsilipek vasoszlopai között.
A csatorna melletti ember reális, gazdag.
A víz jó szolga.

¤
Az erkély két lépés jobbra, kettő balra, előre legfeljebb ha másfél. Ennyiből áll. Ruhaszárításra alkalmas. Acéldrótok feszülnek rajta, a sarokban meg ott a krumpliszsák, és néhány gyerekjáték. Letört fülű hintaló.
Sötét éjszakákon vizet löttyenthet az ember a mélységbe.
A Duna-parti ház erkélyén éppen nyár van. Vasárnap, s mindenki otthon tartózkodik. Kivéve az anyját, akit be kellett szállítani a kórházba. A férfi kimászott az ágyból kinyitotta a Dunára néző ablakot. Kiment a konyhába, főzött egy kávét. Miközben szürcsölte átlapozta az újságokat, és füstöt fújt maga elé. Bement a fürdőszobába, fogat mosott, kiöblítette a kádat, kefével kisúrolta a vécékagylót. Próbált rendet csinálni, nem volt sok esélye. Kis idő múlva visszament a hálószobába. Leült a könyvespolcokkal leválasztott kuckóba. Írt egy keveset, majd olvasott.
A rádióban meghallgatta a híreket. Megetette a macskát.
Vasárnap volt, és különben is minden mindegy volt a harmadik emelet magasságából.

¤
Jött a végtelenből,
és ment a végtelenbe.
Ült az őrhelyén,
vigyázta helyünket,
őrizte a dzsungelt,
hadd gyönyörködjenek
mások is a régi dolgokban.

Majtényi Mihály (1901–1974) családi neve: Markovics. Nagybecskereken született, ahol a piarista gimnáziumban tanult. A királyhalmi (Bácsszőlős) pezsgőgyárban könyvelőként dolgozott, majd különböző vajdasági lap újságírója illetve szerkesztője volt. Alapítószerkesztője a Magyar Szó napilapnak, 1950-től 1955-ig a Híd folyóirat főszerkesztője volt.