N Czirok Ferenc
Álom és ébrenlét között

K.J.-nak és B.B.-nak

Amíg tart e köztes állapot,
higgyétek csak, hogy nem vagyok!

Nincs generáló generációm,
sem sajnálatra méltó operációm.

Mégis vagyok, 1956-ban
ébredek kórházkirakatban.

Nincsenek köreim,
(nem kell harcolnom a homokban)
csak vagyok ezredvégi nyomorban.

Nyolcvanban (sem Hatvanban)
nem nemzet-nemzedék,
életemen farkasmagányom az ék!

Amíg tart e köztes állapot,
higgyétek csak, hogy alhatok.

Ébrenlét kínoz tér és idõ között,
1993-ra a cukrom is felszökött.

Tíz év múlva már tudom, ki vagyok,
ellenségeimmel mosolyogva gagyogok.

Húsz év elteltével már csak bámulok,
megmosolyog megannyi pávát játszó tulok.

Újabban vendégszövegek nyomulnak rengetegen,
akár afrikai migránsok szárazon és tengeren.

Sziveri óta nincs már vezér
(gyõz a reklám és a marketing),
egy applikáció mindennel felér.

Amíg tart e köztes állapot,
miért is nem viselek kalapot!?