Bíró Tímea
Nálam tönkremenne minden

ne bízd rám a kerted nálam tönkremenne minden
sose tudtam eligazodni a naptárban hogy mikor
kell ültetni metszeni hogyan kell gondozni a növényeket
mi igényel árnyékot napfényt vitamint
hogy tudom megvigyázni a klorofillt a levelekben
miként dúsíthatom a füvet
én csak a gyomlálást ismerem
hogy lehet lemezteleníteni a földet
felégetni benne mindent majd felásni
elegyengetni a göröngyöket
átfésülni gereblyével a szétzúzott sérelmeket
helyet adni a fának ami felfogja a szelet
ha beengedsz a termőföldedre
én simára ölelem az életed hektárjait
de tudd hogy nem pakolok el magam után
kint hagyom a szabad ég alatt a szerszámokat
hogy lássák rajtad az éjszaka nyomát
hajnali kettőig árkot ástunk hogy el tudjon
folyni belőled az özönvíz amiben eddig alul maradtál
nem veszek növényápoló szereket
hogy minden járókelő megcsodálja a menekülési útvonalad
gondos munkával megszületett terméseit
nem teszünk virágot az ablakba a vázába
meghagyjuk a természetnek ami az övé
mi sem bújunk ágak bokrok borostyán mögé
és nem akkor vallunk egymásnak szerelmet
amikor leoltottuk a lámpát hanem nappal
a természetes fényben és akkor ha tényleg igen
megjelöljük a földben a helyet ahol
csontok hevernek és miután megismertem
a halottaidat egymást nézve alszunk el
ne bízd rám a kerted nálam tönkremenne minden
ami eltakarja a gyökerek szomjúságát