Đorđe Kuburić
Kavicsok nyugovása
(Smiraj šljunka)

Szívósan kitart még
ez az októberi fény.
A tágas ég kékje
áttetsző, mint a borostyán.
Csaknem, mint a tenger.
A távoli illat.
A néma sziklás kanyonokhoz lépek, a türkizszín,
erdős folyónál, a szétszórt időtálló ciprusfákhoz.
Ősz van, s mégis nyár.
Naplementében érkezem…
Épp csak, hogy megfigyeljem,
hogyan állapodnak meg a kavicsok
a sekély, álmos fenekén.

(Szabó Palócz Attila fordítása)