Snježana Rončević
Lányos anya
(Majka kćeri)

Minket ugyanabból a kovászból gyúrtak.
Az élet morzsái az ősök agyagedényében,
most még helyetted tűrök.

Válogatva tanulod felismerni a magokat.
Az utóbbit, nehogy a matriarchátus megkísértsen.

Dobáljuk egymást a menyasszonyi csokorral.
Homo ludens. Játék minden. A melegség is
deréktájon. És a kígyósziszegés a mellény alatt.
És a kovakő, az egyetlen szikrából lett két parázs.
Az elképzelt láng lobog a tűzhely hasában.

Uszály gyöngye, kitérsz előlem a ligetbe sietve,
torkod alatt a kétfejű csalogánnyal,
a bizalommal. A bűnbánattal, e bűzlő tetemmel
a karmaid között,. Engedlek utadra téged.

A bölcsőtől, az életsztőtől, a liszttel és
a vizecskével a dagasztóteknőben, eredetünkre büszkén
kifehéríténk a koldus javára a gabonaport.

Engem, háromlábút, rajtad kívül más bölcsnek nem nevez.

(Beszédes I. fordítása)