Wilhelm József
Recehúzgálás után

Az idő
rám szabódott,
könnyedén,
kecsesen,
a helyeslések, megfelelések okozta elgémberedésemből
játszva szabadulni tudtam,
azóta
folyamatosan
patyolattisztaságra ébredek,
ami pompázatos érzés,
s így,
ebben a tökéletességben
nem kell kelletlenül marasztalgatom magam,
sőt…
a kikezdhetetlen mélységeket
a teljességtől óvottan nézegethetem,
és már nem érzem keservét-nyűgét
a lényegtelenségeknek,
a méltóság
előttem bomlik örökös révületbe,
végre visszakanyarodhattam önmagamhoz,
pedig körülöttem itt téblábol
a vakító álcsillámoktól felhólyagzott táj,
s mögöttem ott rothad
a meghámozott tegnapok
összeaszott héja,
mégis…
életkedved által - magamnak is váratlanul - kitágultam,
ráeszméltem arra,
hogy
minden lélegzetvételem ugyanolyan,
mint az első:
ez a leges-legősibb ösztönösségem,
ami újfent és újfent
rezzenéstelenül gondtalanná tesz
az összetartozó dimenziókban.