Bartha György
esti csevegés

csak hazudunk
egymásnak
sok valóságot
míg felettünk
egymásba csúsznak
a ragacsos felhők
elfedik a nappal sem
látható csillagképeket
lenyúlnak értünk
de mi akkor sem félünk

és nyeljük az előírt
gyógyszereket
több színben pompáznak
a fehérek néha legurulnak
az asztal széléről
ilyenkor csak nevetünk
tudjuk hogy mégicsak a kutya
felemás szemében
az igazi hűség