Beszédes István
Jár közöttünk
Jár-kel közöttünk valaki,
akiben egy kordbársony
őserdő lakik.
Száz százalék fekete ragyogás,
száz százalék villanó árnyék,
szüntelen zuhogó eső.
S általa közöttünk
fekete kordbársony
őserdő terül.
Mi benne járunk mélyen,
ebben a valakiben,
botorkálunk a szép sötét
rengetegben éjjel,
vagy napra hulló,
aláereszkedett
esőfelhők között.
Ki mondaná meg,
ami szembe jön velünk, ember-e,
vagy maga a fekete párduc lépdel?
Netán a hópárduc árnyéka
suhan a falon?
Ez a valaki/valami
magányos esőerdő
porzó fajsivatagok között,
később majd az is lehet,
hogy zöld a zölddel összeér:
madár, lepke ne tudja,
mely fenségjelzés alatt
repül.
Már ha nem győznek
a száraz, ontologikus porok.
És ha a világbéke létrejön,
zöld félsivatag terít be
mindent.
Mi benne járunk
ebben az átmenetben,
vagy csak szendergünk
a lecsorgás hangjai között,
nem tudva, víz vagy fény
csöpög.