Hernyák Zsóka
Állomány

K már hónapok óta úgy érezte, a koponyájában nem az agya foglal helyet. Az állománya nem csak, hogy nem szürke és nem is fehér, de K szerint egyáltalán nem is létezik. A férfi csaknem teljesen biztos volt benne, hogy a koponyájában a tekervények helyett halványkék vattacukor gomolyog. Amikor K erre gondolt, azonnal megéhezett, és leginkább édességre vágyott. De a boltokban megvásárolható cukros ételek nem csillapították az étvágyát. A mogyorós csokoládétól hányingere lett, a színes cukorkákat ki nem állhatta, az eperfagylaltot pedig a saját életénél is jobban unta. Bármilyen desszertet is kóstolt, úgy érezte, az csak valami sokkal finomabbnak a félresikerült másolata. K, hogy mégse pusztuljon bele idejekorán a kielégítetlenségbe, úgy döntött, elfogyasztja a koponyája tartalmát. Ezzel viszont az volt a problémája, hogy a saját koponyája, bárhogyan is állt hozzá, nem esett a kezére. K korábban olvasott valakiről, aki valamilyen keskeny, fém tárgyat tolt fel az orrán keresztül, hogy eljuthasson az agyáig. De ebben az esetben ez sóba sem jöhetett. Mégis hogy ehetné meg jóízűen azt, amihez a fekete orrszőrei tapadnak? Nem maradt hát más választása, fel kellett nyitnia a koponyáját. Amikor elképzelte, hogy egy apró és finoman fogazott körfűrész körbeszánt a fején, pörkölt cukor szagát érezte a levegőben, és összefutott a szájában a nyál. K felelősségének teljes tudatában azonnal munkába lendült. Elszáguldott a barkácsboltba, és minden pénzét otthagyta. Otthon aztán műanyag zsákokat terített a nappali padlójára, és felszerelte a tükröket. Bekapcsolta a körfűrészt, és néhány percig elhallgatta a dallamos visítását. A legkényelmesebb széket a szoba közepére húzta, és a felszerelt tükrökben minden oldalról feltérképezte a fejét. Amikor minden készen állt, a körfűrésszel lassan közelíteni kezdett a koponyájához. Azonban mielőtt még a fűrészfogak a csontba kaptak volna, K keze remegni kezdett. Gyorsan abbahagyta a műveletet, elszívott egy cigarettát, majd visszaült a székbe és újra nekiveselkedett. A keze, minta csak a lába lett volna, vidáman táncolt a feje körül. – A kurva életbe – ordította el magát K, majd kikapcsolta a gépet. Mivel meghalni mégse akart, belátta, kénytelen megvárni a barátnőjét. Már két éve volt együtt a lánnyal, és komoly társra lelt benne. A nő karcsú volt, kedves, humoros, és ami a legfontosabb, soha nem remegett a keze. K leült a kanapéra, és egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Közben a szemét le sem vette a falióráról. Néhány óra múlva aztán végre megérkezett a barátnője. K odaszaladt hozzá, és megcsókolta. – Kérlek, most ülj le egy kicsit! – mondta a lánynak K. – Miért? – kérdezte rosszat sejtve a nő. – Semmi baj, szívem, ne aggódj! – válaszolta K. Leültek az ebédlőasztalhoz, és K rágyújtott egy cigarettára. Sóhajtott egy nagyot, majd belekezdett: – Figyelj, szerintem mi összeillünk. Nagyon szeretlek, és úgy érzem, hogy minden bajban támaszkodhatok rád. Nem mintha baj lenne, de ne szaladjunk a rúd elé. Te egyébként jól vagy? Jól ment ma a munka? Na, szóval már egy ideje megfogalmazódott bennem valami. Ma úgy döntöttem, végre megteszem, amit meg kell tennem. Szerintem te is büszke leszel rám, ha azt látod, hogy nem csak elhatározom a fontosabb dolgokat, hanem meg is valósítom, amit szeretnék. Nem? De. Látod. Szóval, ehhez a te segítséged is kell, mert végül is mi egy pár vagyunk, közösen kell szembenéznünk a problémákkal. Az én kezem nagyon remeg, de a tiéd stabil. Úgyhogy arra kérnélek, és mindenekelőtt köszönöm, hogy vagy nekem, hogy azzal a körfűrésszel ott vágd körbe a koponyatetőm. – Mi? – kérdezte a nő. – Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Nekem se szürke- se fehérállományom nincs, hanem helyette halványkék vattacukor gomolyog a koponyában. Szereted a vattacukrot, nem? Nagyon kívánom az édeset, és szeretném megenni azt a vattacukrot. Tudnál segíteni? – tudakolta K. – Mi? – kérdezte a nő kétségbeesetten. – Mit nem értesz? Felvágod a koponyámat, egy pálcikára , vagy bármi másra feltekered szépen a cukorszálakat, és a finom, édes kék felhőt szétosztjuk kettőnk között. Én mindig rád is gondolok. – Neked elment az eszed – ordította a nő K arcába. – Nem érted, hogy soha nem is volt? Legalább egyek végre valami jót. Szóval segítesz? – kérdezte K. – Nem – válaszolta a barátnője. K elszívott még két cigarettát, majd összecsomagolta a szerszámokat. Úgy döntött, mindent visszavisz a barkácsboltba, és mivel innentől már úgyis minden mindegy, nem kéri vissza a pénzét. Mielőtt elindult volna még egyszer megkopogtatta a fejét, és felhúzta a kabátját. Elmenőben hátrafordult, és szemrehányóan a barátnőjére nézett. – Tessék, mindennek vége van. Remélem, most boldog vagy – ripakodott a nőre. A nő végigmérte a barátját, amint az vattacukorral az agya helyén és barkácsszerszámokkal a kezében álldogál az ajtóban. – Nem mondanám – válaszolta, majd miután K becsapta maga mögött az ajtót, leült a nappali közepére, és rágyújtott egy cigarettára.