Makropolisz/Tuvalu 6/4.
Babics Imre
Tuvalu 4.

A feketefejű csér fenn szárnyal az óceán fölött,
két szeme körbejár: egyre csak keresi a megszokott
költőhelyét, ahol borzas fiókái kikelnek és
a tojáshéj darabjával fenekükön az életért
tátognak, esznek s nőnek, majd messzire repülnek új
szülőként már; irányítja az ösztöne, mely ősi, mint
a faja maga, nem téved, ám sehol az atoll, a part,
helyén hullámok, és lényét betölti a felismerés:
nem pihenhet, az út nagy, nincs választása, suhan tovább.