Balázs Attila
Amerika felfedezése

A génuai takács ábrándozó kisfia ott ült a nyitott ablak közelében, amikor egy kövér, arany színekben pompázó légy röppent be az utcai szarról a szobába. Egyenest a kredenc tetején lévő jókora gyapjúgombolyagra telepedett, ahol körülnézett, majd úgy, mint aki tudja, mit akar, fürgén körbefutotta a gombolyagot. Amikor ígyen visszaért ugyanarra a pontra, ahonnan elindult, elégedetten dörzsölte össze lábait, akárha a tenyerével tette volna ugyanezt, aztán iszkiri: ki az ablakon. A kisfiú meg mert volna esküdni rá, hogy a légy előtte rákacsintott. Akárhogy is, megértette az égi üzenetet, csak még fel kellett nőnie a feladathoz. Így amikor már sok borotvát csorbított a szakálla, fogta magát, bepakolta a kis hamuban sült pogácsáit, majd célba vette a spanyol király udvarát. Ám nem járt egyből sikerrel. Aragóniai Ferdinánd a salamancai egyetem óvatos szakembereivel való tanácskozás után egyenest megtagadta a „képtelen indiai kaland” finanszírozását. Szerencsére Kolumbusz Kristófot nem olyan fából faragták, hogy ennyitől rögtön fűrészporrá váljon.

Mivel kárpótlásul meghívták a soron következő vadászatra, nosza, el is ment.

Történt aztán, hogy épp Kasztíliai Izabella mellett lovagolt, aki imádta a férfias sportokat, amikor a királynő lova hirtelen megrémült valamitől, és vad vágtába kezdett. Kolumbusz egy pillanatig sem habozott, sarkantyúit tövig vágta táltosa oldalába. Épp akkor érte utol jövendőbeli felfedezőnk a szépséges királynét, amikor Izabella lovának a lába belehuppant egy nyúlüregbe. (Legalábbis Cuniculus Balázs deák így tudta ezt mintegy negyven évvel ezelőtt.) A bátor férfiúnak sikerült időben megragadnia a nőt, akit halkan Bellának szólított, míg karjai közt tartotta, miután megmentette attól, hogy a nyakát szegje.

Aragóniai Ferdinánd kitüntette felesége megmentőjét, ugyanakkor megparancsolta neki, hogy huszonnégy órán belül hagyja el az országot, mert karjaival az uralkodónő szent testét illette.

Csalódottságában Kolumbusz elindult a francia királyhoz, ám rosszul tudják azok, akik szerint el is jutott oda. A dolog valójában úgy történt, hogy amikor a génuai Lucifer, ahogy később matrózai nevezték, már a határ közelében járt, kiáltozást hallott a háta mögött. Megfordulván egy futárt pillantott meg, aki levegőért kapkodva integetett feléje. Jól tudhatta ez a ziháló ember, hogy állásán túl az életéért fut azután, miután több ló is kidöglött alatta. Hevesen gesztikulálva közölte Kristóffal, hogy tüstént forduljon vissza, másnap maga a királynő várja villásreggelire.

Másnap aztán szemtől szemben ülhetett az asztalnál Kristófunk Bellával, aki pillanatok alatt megfőzhette urát, Ferdinándot, mert az eléggé gyorsan másképp látta az egész helyzetet. Kétértelmű mosolyával Kasztíliai Izabella egy főtt tojást vett ki a tálból, jobbjának szép hosszú ujjai közé fogta, majd mielőtt az asztal lapjához koccintotta volna, mélyen a vendég szemébe nézett, aki állta a tekintetét.

Kolumbusz Kristóf ezt követő viszontagságos felfedező útjáról, kapitális baklövéséről mindannyian tudunk. A félreértésről, ami mit sem változtatott a lényegen: a génuai takács kisfia új fejezetet nyitott az emberiség történetében, midőn felfedezte az Újvilágot, a hét ötödik napján indulva a klasszikus felosztás szerinti öt világrész egyikét. Egyébként, mesélték szerte sokan – olyanok is, akik csak hatod kézből értesülhettek –, hogy ez az amerikai út borzalmasan kényelmetlen utazást jelentett. A sok hánykolódás szülte kétségbeesésben a matrózok lázadással fenyegetőztek. A desperát hangulattal együtt már-már eluralkodott az anarchia, amikor azon a sorsdöntő hajnalon, amely új égi jellel szolgált, hirtelen ismét a helyes irányba fordult minden. Mert úgy esett, hogy a kutyaszorítóba került Kolumbusznak pirkadatkor, midőn a hajó orrában álldogált, és maga is a szemét meresztgette a horizont felé, egy tollpihe ragadt a homlokára. Ahogy leszedvén azt jobban megnézte, látta ő, hogy az se sirályé, se viharmadáré, hanem valami kis énekesféléé. Akkor rögtön térdre rogyott, és hálát adott az Úrnak.

Tudta, nyert ügye van. Hát még akkor, amikor kisvártatva friss zöldségfélét pillantott meg hánykolódni a hullámzó tengerben, melynek látványától emberei kitörő üdvrivalgással dobálták sapkáikat a magasba, majd elkezdték Kolumbusz vállát veregetni. Sőt, a kezét csókolgatni.

Visszafele – immár megkönnyebbült állapotban – a légy, a nyúlüreg, a tojás és a madárka tolla, valamint a friss zöldségféle közötti összefüggésen törte a fejét Kolumbusz Kristóf. Hogy mire jutott vele, azt sajnos nem őrizte meg se a szóbeli, se az írott hagyomány.