Balázs Attila
A csomagoló Krisztus

Ott élt a kisfiú a vasúti sínpár közelében. Szerette nézni a vonatokat, hallgatni a kattogását a kerekeknek, dübörgését a szerelvényeknek, de nem ez a lényeg, hanem más. Szülei jómódúak voltak, semmiben sem szenvedtek hiányt valamennyien a széles, szerteágazó családban, ám az édesanya ezt nem akarta mutatni nagyon a kicsike Hrisztónak. Se általa a diáktársaknak. Mert úgy gondolta, ezért esetleg csemetéjét kinézik majd a társaságból, ettől meg aztán az érzékeny lélek sérülni fog javíthatatlanul. Ezért mindig csak egy kis szerény elemózsiát pakolt be a gyermekének, amikor az előbb óvodába, majd általános iskolába indult, és hogy ebben se különbözzön a gyerek az átlagtól, nem is öltöztette fiát kirívón.

Pedáns asszony volt, talán túl pedáns is, mert otthon a bútorokat szerette letakarni, akár öt rétegben is, csak nehogy por szálljon rájuk, és azt is mesélik, gyermekét úgy bepólyálta egyszer rég, hogy szegényt úgy kellett onnan kiszabadítani.

Történt aztán, amikor a világ leghíresebb csomagolóművésze még kamasz volt, Hriszto Javasev (későbbi Christo), hogy az aratók nagyon trehányul aratták le a vasút melletti búzát ott, Bulgáriában. Úgy nézett ki a tarló, mint az a szerencsétlen ember, akit részeg borbély beretvált, márpedig rövidest épp egy nagyon fontos delegációnak kellett arra elhaladnia. A helybeli párttitkár olyan ideges lett, hogy éjjeleket nem aludt, csak járt a lába a paplan alatt annyira, hogy az a feleségét is mélyen megviselte. Végül eszébe jutott a megoldás, amikor épp arra menvén, bepillantott Hrisztóék ablakán. Az összes ponyvát, amit a kamionokról le lehetett szedni, meg egyáltalán az összes aratóponyvát a szétszabott zsákokkal együtt leteríttette a vasutat szegélyező gabonaföldekre. És akkor végre elaludt azzal a megnyugtató érzéssel, hogy megoldotta a nagy kérdést.

A „filozófiai” magyarázat az volt, hogy szükségszerűen hó takarja a különleges magot, mielőtt a magasba indulna. Meg az, hogy tulajdonképpen teher alatt nő a pálma. Érdekes, erre gondolt Christo akkor is, amikor a berlini Reichstagot becsomagolta. Mosolya jól látható a fényképen, amely akkor készült, amikor a nagy művet befejezte.