Bíró Tímea
Az őszinteség jutalma

minden éjjel ott őrködött a balta a
gyerekszoba ajtaja mögött de fába sosem tudtam
volna belevágni csak emberhúsba tudja ezt az
erdő ezért behívót kaptam közéjük szükségük
van ölelő karokra őszinte hangra beállok a sűrűségbe
elveszít egy embert a felszín a zászló színe
az egyház ami kizárólag pénzért temet
kivonulok fává soványodom hogy egy
legyek közülük hogy önmagam legyek
minden nap felolvasok nekik egy verset
és ha valamelyik túl sok gyantát sír
megvigasztalom és madárfészket építtetek
a koronájába hogy legyen miért tovább nőnie
amikor meglátogatsz könyveket hozol hogy
ne felejtsem el a nyelvet én pedig megmutatom
hogy napról napra egyenesebb a gerincem
fénylik a hajam a sok ég alatt töltött éjszakától
moha telepszik a szívre hogy újra lélegezzen