Jódal Kálmán
Üde gyűlölethab

Nem bírom tovább elviselni őket. A hangjukat, a vihogásukat vagy a seppegésüket. Az ordibálásukat. A bizalmaskodó pletykálkodásukat. A semmitmondó mormogásukat. A sírásukat. A kiabálásukat. A lépteik zaját. A kocsijuk ajtajának csapódását. Az autógumijuk sivítását, amint elhúznak a sötétből a sötétbe. Hisz rég nincs nappal. Megették a valós vagy mitológiai farkasok. Rég beszoktak a városba. Lükantróppá, emberfarkassá transzformálódtak észrevétlenül. És fölzabálták a Napot, a Holdat, a csillagokat.

Szép lassan, hersegtetve a fogaik közt, mint valami szintetikus répát. Répa, retek, mogyoró. Rég volt, eszméletlenül rég. Mintha nem is lettem volna soha gyerek, kamasz, adoleszcens. Mindegy. Csak annyit tudok: gyűlölöm őket. Alles. Elviselhetetlenek. Még csöndben meglapulva is, de ezek hangos, harsány, bunkó állatok. A semmiből a semmibe vezető aszfaltúton, déli álverőfényes sötétségben. Mintha éjfél lenne. Csak többen deffilíroznak az ablakom előtt. Acélrúd kell mindnek, bele a koponyájuk rekeszeibe. Golyószóróval a szeplőtelen testükbe. Mert egy biztos: lelkük, az nincs. Egy rakás ragacsos zombi. Olyan, hogy undorodik az ember még a kezelés, sőt, a köszönés gondolatától is. Köszönni a legnehezebb. És vicsorítani egymásra két másodpercig, mert úgy szokás. Hogy nálam minden oké, és persze nálad is, te élveboncolt anyabaszó.

Csupa lükantróp zombi. Nehéz lesz velük. Az az egy biztos, mint a halál. Micsoda közhely! „Biztos, mint a halál.” De hát, ha egyszer minden gondolatmorzsalékunk, minden rezdülésünk is rég közhely. Minden cselekedetünk. És így tovább. Megy ez, mint az ágybaszarás. Mit mondjak még? Elfogytak, magukba omlottak a szavak.

Mocsári kibergólyahír. Hoppá, mi is lenne az? Akár a kiber előtag nélkül? Dunsztom sincs. De ezt az egész lét- és tudatállapotot, mikrouniverzum-feelinget valahogy mégis maradéktalanul kifejezi. Mocsári kibergólyahír műgyantából és cellulózból agyturmixolva. És sikolyokból. Igen, sikolyokból. Igen, talán ez lenne az. Filmszakadás. Villanásnyi fény. Aztán tömény, sűrű sötétség.