Bozsik Péter
Zombi a tóból

rémálomból ébredtem azon a reggelen
amikor a kijárási tilalmat kihirdették
meséli barátnémról
akit egykor szenvedélyesen szeretett
(a bezárt törzshelye előtt állunk
talpig maszkban
didergünk)
meleg koraőszi délután volt
meztelenül fürdött
pontosabban
egy iszapos vízből jött ki épp
akár egy sellő
lábszárán szürkéskék mocsár csillogott
fújt a szél
haja eltakarta arcát
sosem láttam ilyen hosszú hajjal
én egy rozoga móló végéből
gyönyörködtem benne
almát rágtam
fekve
félkönyökre támaszkodtam
mint valami kivénhedt római katona
akárha igazgyöngyök
pörgött le testéről a víz
odajött hozzám
lehajolt
hogy megcsókoljon
illata romlott kagyló tenger és
nyers olívaolaj keveréke
úgy hiszem
ám arca helyén sötét üresség
tátongott rám
akár egy fekete luk
éreztem az erőt
amely beszippantani kényszerül
és akkor megcsörrent a telefonom
anyám hívott
meghalt az apád
mondta síri hangon
örömében
hogy végre látott.

Weissbrunn, 2020. 10. 08.