Juhász Zsuzsanna
Éhes kisgyermek

D. Karamazov

Az arcát. A sírását. Az állatlehelet-melegű hasát.
Vaktöltényű éjszakáink hazányi csöndjében. Csak
megtörténne már az emberiség, az egy-élet, a
jelen
cinkosságába vonulás, az egynevű föld, ez az egy.
Élhetetlenül. Míg az az arc, az a sírás. Mígnem
végső, egyetlen ok megmenekedett arcunk előtt.