Lázár-Szűcs Anikó
Ez a város láthatatlan

Ujjam minden mozdulatát
végigkövetem
Maszkom szeletei –
szárazföldön kínlódó
fehér kopoltyú –
takarnak,
némán tátognak
Senki se látja
hallja
az akvárium falán át

Ez a város láthatatlan
olykor – olykor megcsillan
a felszínén valami
de semmi se hatol át rajta
a gondolat se
hogy lélegezni érdemes