Kántor Zsolt
Napabrosz
Virág-tócsa

Hamuszín ég-fal. Nevetgélő patak.
Hófedte hegycsúcs: ujjlenyomat.
Kisétálás a pezsgő kikötőből
A hólyagos síkok közé, rózsaillatú
Arab kávék világába.
S az ivás most életmentés.
Úgy kívánta a folyadékot álmában,
Mintha halként élne a semmiben.
Érzékek nélküli, de nagyon kék és piros
Nevek jelentek meg előtte, mint hologramok.
Milyen gazdag vagyok! Kiáltott fel a tükörben
Másik énje. De még nem tudom,
Miként váltom be a szemantikai tőkém
Euróra. Akár az Új Auróra,
Behajózom a szóba.