Kántor Zsolt
Memória-molekula
Amíg Rá gondolsz

A Menny felé honnan van busz?
Vagy Jézus Maga a Textus?
Ne mondd Teofilos!
Semmi esetleges nincs benne.
Mint válasz nélküli felelet csendje.
Szabaddá tesz, elenged.
Bár az Ő képmása vagyunk.
Tulajdonságai magasan felettünk vannak.
Kolosszális, frenetikus, grandiózus.
Az Atya egy nagylelkű Generális!
Gigantikus és tökéletes.
Elképzelem magamnak.
S máris eltévesztem
VAGYOK! A nevében van a lelke.
Vajon mi emberek, mennyiben vagyunk?
Talán ezt mondja haragjában:
Mert még azt sem érdemlik meg, hogy emlékezzenek!
És rázza a fejét az Örökkévaló.
„Még arra se képesek, hogy megértsenek.”
Nincs a hangjában képmutatás.
DE Ő TUDJA, mi foglalja el a memóriát!
Hadd próbáljuk meg ismét a kibékülést.
Hátha végre normálisan fogjuk fel.