Vasagyi Mária
Komor arccal

Komor arccal áll a kievi Nagykapunál Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij és Viktor Hartmann. Retteg a város, a kapu tárva, bárki menekülhet. A festő szólal meg elsőnek: velőmbe hasít a fájdalom, hogy semmiféle művészet meg nem változtatta az emberiséget, ráadásul látom, hogy az eleven Gonosz uralja a világot az idők végezetéig, te is hiába írtál annyi zenét… Ó, nem, ne mondj ilyet, jól tudod, ha most életben maradunk, újrakezdjük, vág szavába a zeneszerző, és egy még sose hallott dallamot kezd dúdolni, de az első hangoknál elakad, kis időre meghal a zene, mint túl korai tavasz a hózáporban, majd visszajő, és akkor kilépnek ők ketten azon a Nagykapun, ki az öröklét sebezhetetlen világába.