Antalovics Péter
az első mozgató

mert nincs többé katarzis,
kiürültek az égi források.
kiégett területen lehajtott fejű
emberek ballagnak a vörös nap felé,
lelkeik idegen bolygókra költöztek.

ez most az elválás,
ez most a megváltás;
mert fájdalom nem létezhet.

szikkadtan porló talaj,
kemény kősivatag,
túlvilági káprázatokban
úszik a szemhatár.

felcsapó gőz,
tompa sejtelem,
ködlő távlatok.
a végeláthatatlan térben
csontvázlények körvonalai.

megszűnt a közös öntudat,
üres jel a múlt, a szél
látók jajszavát hozza.
a puszta működésbe mosódó
élet korszaka közeleg.

az első mozgató
megbillenti fejét, elfáradt.

kevesen hisznek,
a látomás véget ért,
a valóság nem számít,
s az emberek mennek
tovább a nap felé.

utat törnek ösztöneik sűrűjében,
az első mozgató nem remél.

valaki felnéz.
csupasz arcot éget
a fehéren izzó hőkorong.

ez most az elválás,
ez most a megváltás,
az első mozgató megbillenti fejét.

mert fájdalom nem létezhet,
üres jel a múlt,
nincs többé katarzis,
s csak éget, éget
az izzó hőkorong.