Estefelé, amikor hazaért, rápillantott az asztalkára, észlelte, két halacska lakott a szobaasztal tavában. Reggel, amikor elhagyta a házat, nem látott egyet sem, biztosan elbújtak, gondolta.Egy éjjel Bernát nehéz álomból szabadult. Holdfénnyel telt vízi világban úszkált, mintha halacska lett volna maga is, körbelejtette a vízinövényeket, élvezte uszonyai különös mozgását. A farok játéka irányított is, meg a gyorsulást is segítette. Ha nem vigyázott, üvegfalba ütközött. Ez meg is esett vele párszor. Hátúszója testhelyzetét szabályozta, páros mellúszói irányítottak. Különösen tetszett neki a vertikális mozgás. Hasúszói és farok alatti úszói erősítették a mellúszók tevékenységét.A felhőtlen úszkálás közben apró lökést érzett testén. Kissé ügyetlenül fordult, nem láthatta, mi zavarta meg apró boldogságát.
Bámészkodott, aztán úszkálni kezdett. Kerülte a növényeket.Nem történt semmi.A Hold még mindig bevilágolta az akvárium nagyobb részét.Bernát közelebb merészkedett a vízicsillaghoz. Nem rezdült egyetlen részecskéje sem a zöld ágacskának, amelyet majdnem megérintett fejével. Került egyet, teste simította az edény üvegfalát.A Hold kilépett az ablakból. Homályossá vált a vízi világ.A fenéken ülő sötétzöld kagylótutajból kivágódott egy matt, barna nyíl, amely néha aranyosan megcsillant, és megérintette hasi úszója alatt a testét. Fájdalom csapott, mint az áram, testébe. Nagyot lökött farkával. Szinte kilőtt a teste. Bernát az üvegfalba ütközött, megszédült csöppet. Itt utolérte ellenfele, ismét harapott. Érezte, egész darabot mart ki végbélnyílása környékéről.A felszín felé iramodott volna, de támadója újra hasába akaszkodott, nem eresztette el, a csimpaszkodó terhet is cipelnie kellett. Ereje fogytán, nem menekülhetek, rángatózott Bernát.Ellenfele habzsolta a férfi húsát.Bernát ordítani akart, de a víz alatt nem jött hang a torkából. Kopoltyúi leálltak. Azt még látta, hogy a kagylótutaj mellett ért üvegfeneket. Jé, olyan, mint a kőrózsa a cseréptetőn!Támadója még egyet harapott húsából.Bernát erre fölébredt.Hangosan zihált. Mellette álmodó felesége azonnal felé tapogatott.– Mi van veled, Bernát?– Alighanem rosszat álmodtam.– Kérsz egy pohár vizet?– Nem.– Akkor aludjunk még. Pihenjünk kicsikét.Néhány perc múltán Bernát meglökte az asszony vállát.– Mit akarsz?– Fájdalmaim vannak. Hátul nagyon sajog.Villanyt gyújtott az asszony. Megkerülte a hitvesi ágyat, kitakarta a férjét, és hangosan fölsikoltott.– Mi van? – kérdezte ijedten Bernát.– Csupa vér minden! És vérzik a feneked!A mentőorvos bepakolta a szerencsétlen embert. Szirénázva rohantak a kórházba.Bernát vérátömlesztést kapott.– Szerencséje van! – nyugtatta páciensét a sebészfőorvos. – Rengeteg vért vesztett, az utolsó pillanatban pótoltuk önnél a hiányzó mennyiséget.Felesége a folyosón sírdogált, aztán őt is megnyugtatták.– Hazamegyek – mondta megkönnyebbülve az asszony. – Ki kell mosnom a véres ágyneműt és a pizsamát.Az orvosi konzílium kutyaharapásra gondolt először, aztán elvetették ezt az eszmét.– Hiányzik a jobb farpofájának a fele. Nagyon friss a seb. Este, lefekvéskor még teljesen ép volt ez az ember. S a harapásnyomok, ha egyáltalán azok, nézzék, uraim, milyen fogakkal estek?